Századok – 1955

Tanulmányok - Elekes Lajos: A központosító politika belső erőforrásai a XV. század második felében 1

28. ELEKES LAJOS eredetű tiszteket, hivatalnokokat összekötötte az államhatalom központiszerveinek szolgálata. Ezt tekintették emelkedésük, egyéni érvényesülésük alapjának : összeforrtak ezekkel az intézményekkel. Egy »katonai-hivatali arisztokrácia« kialakulásának csírái mutatkoztak ekkor Mátyás körül. Ő ezt a folyamatot igyekezett előmozdítani. Környezete kialakította a megfelelő ideológiát, a király adományleveleiben az »érdembeli« nemesség humanista eszményét azonosítva az uralkodó és az állam szolgálatában, a központosítás érdekeinek képviseletében — a »köz hasznáért« — szerzett érdemek elsődlegességével. (Ezzel párhuzamosan a királyi udvarban és az új katonai-hivatali arisztokrácia körében kialakul az »igazi« nemességnek olyan felfogása, hogy ez voltaképpen királyi adománylevéltől függ — szemben a nemesség körében elterjedt és a feudalizmus lényegét hívebben tükröző felfogással, mely szerinta nemesség alapja a föld tulajdpna. A két felfogásnak a forrásokban, bizonyos fokig a dekrétumokban is megfigyelhető váltakozása a központosítás fejlődését, az uralkodó osztályon belüli rétegellentétek új elemeinek jelentkezését mutatja.) Ennek az új, katonai-hivataii arisztokráciává fejlődő rétegnek szerepe Mátyás uralkodásának második és harmadik szakaszában folyamatosan nőtt, összefüggésben az államhatalom központi szervezetének fokozatos kiépítésével. Az új arisztokrácia tagjai, kevés kivétellel, a maguk egyéni érvényesülésére, vagyon gyűjtésére igyekeztek felhasználni az államhatalom központi szervezetét — éppen ezért ragaszkodtak fennmaradásához, szemben nemcsak a központosítás bárói ellenzékével, hanem kétarcú köznemesi támogatóival is. Ameddig a király hatalma szilárdan állt, az új arisztokráciát és feltörekvő utánpótlását a központosítás további lépéseinek szolgálatára tudta kényszeríteni. A királyi hatalom megingása azt eredményezhette, hogy az új arisztokrácia, mint az uralkodóosztály rétegeinek egyike, a hatalom rendi megosztásáért vívott küzdelmeknek egy, a többinél miben sem jobb résztvevőjévé válik. Mátyás alatt ez még nem történt meg. Többek közt azért sem, mert a király tudatosan törekedett az általa nagyranevelt családok, főleg a hivatali arisztokrácia tagjai hatalmának korlátozására, túlságos megnövekedésének megakadályozására. Egyéb okok mellett ebből magyarázható, hogy a vezető tisztviselőket elég gyakran változtatta, illetve tisztségükben megtartva hivatali vétségek miatt részleges vagyonvesztésre ítélte (mint Ernuszt Jánost, kit kedves komájának nevezett és élte fogytáig megtartott a kincstartóságban. de közben, alighanem elszámolási zavarok címén, megfosztotta bányáitól). A megyei nemesség hangadó rétegeire, a kialakuló katonai-hivatali arisztokráciára, valamint a városokra támaszkodva, Mátyás fokozódó mértékben igyekezett visszaszorítani, állama keretei közé kényszeríteni a bárókat, a központosító politika született ellenségeit. Hatalmukat megnyirbálta, többek közt azzal, hogy elvonta tőlük a seregtartás címén addig élvezett állami jövedelmeket. Amint az új hivatalok kiépültek, fokozatosan kiszorította őket a kormányzásból, illetve hovatovább névlegessé tette a tisztségekét, melyeket kezükön hagyott.' Hatalma megszilárdítása után keményen fellépett a ligauralom korának hagyományaihoz ragaszkodó nagyurak ellen. A Perényieket, kik rendeleteit megszegve, zsarolták a felvidéki kereskedőket, Mátyás hadai Kassa várossal együttműködve, a nyolcvanas évek elején valóságos hadjáratban verték le. (A fő bűnös, a család feje a hadjárat idején meghalt. Vagyonát elkobozták. Kiskorúsága miatt életben maradt utóda a Jagellók