Századok – 1955

Szemle - Rapant; Daniel: Az 1831. évi kelet-szlovákiai parasztfelkelés [$] (Ism. Tilkovszky Lóránt) 302

SZEMLE 303 télén tömegek munkához juttatására stb. Az ezrével rendelkezésre álló vallomások és tanúvallomások anyagának — mint olyan »részletekének —- a bizonyosfokú lebecsülése, »amelyek az eset bírósági megítélése szempontjából fontosak ugyan, az egész történeti rekonstrukció számára azonban jelentéktelenek«, — sokkal szegényebbé teszi azt a képet, amelyet a felkelő parasztok elképzeléseiről, a felkelés céljával, kimenetelével kapcsolatos gondolataikról különben adni lehetne ; sőt homályban hagyja az olyan jobbágyfalvak egész sorát is, amelyek felkelésére a forrásoknak épp ez a csoportja vethetne fényt. A szerző tartalmilag nem elemzi kellőképpen a felkelők általa is közölt kiáltványait ; nem közli és nem is aknázza ki megfelelően azokat az általa is ismert egykorú hivatalos táblázatos kimutatásokat, amelyek a foglyul ejtett ós elítélt, vagy a katonaság által agyonlőtt, illetve megsebesített, illetve a megtorlás elől elmenekült felkelők adatait, másfelől pedig a felkelés úri áldozatainak adatait tüntetik fel. Kísérletet sem tesz a felkelésben résztvett parasztok számának meghatározására. Nem látjuk nyomát annak, hogy a felkelés katonai elfojtása körülményeinek tisztázásához segítségül hívta volna a budapesti Hadtörténelmi Levéltár anyagát, hogy az udvar e felkeléssel kapcsolatos politikája közelebbi megismeréséhez megkísérelte volna megszerezni a bécsi állami levéltárból a vonatkozó államkonferenciai ós kabineti iratokat ; a főleg titkosrendőri jelentéseket tartalmazó Takáts Sándor-féle bécsi másolatokat sem forgatta. A felkelés jelentőségének lemérósében ferde felfogásra jut, egyrészt mert figyelmen kívül hagyta a regnicolaris levéltárnak az 1832—36-os országgyűlés előkészítésére vonatkozó iratanyagát ; másrészt, mert kizárólag az országgyűlésen hozott úrbéri törvényeket, s nem az ott lefolyt — sa jegyzőkönyvekből megismerhető —• politikai harcot elemezte. Nem terjeszkedett ki azokra a levéltári forrásokra, amelyekből a fiatal Kossuthnak a felkeléssel kapcsolatos szerepét megismerhetjük ; de nem szentelt figyelmet Széchenyi kiadott naplóinak, levelezésének és Stádiumának sem, amelyek pedig mindmegannyi cáfolatai a szerző azon állításának, hogy az uralkodó osztály könnyedén napirendre tért a lezajlott felkelés felett. Itt tesszük szóvá, hogy a szerző a jogos bírálat mellett lebecsüli és nem aknázza ki Balásházynak a felkelésről írt egykorú munkácskáját és nem figyel fel arra, hogy ugyanennek az adóról írt munkája milyen lehetőségeket nyújt épp a Zemplén megyei adózók állapotának közelebbi megismerésére. A szerző nem támaszkodik eléggé még a kiadott egykorú levelezések anyagára (pl. Kazinczy levelezésére) sem; nem fordított elég gondot a különböző szlovák és magyar folyóiratokban és újságokban megjelent cikkekre, közleményekre ; nem ismeri pl. Kolbay tanítónak a Szepes megyei, odorini felkelésről készített nagy forrásértékű egykorú feljegyzéseit, amelyeket a Sbornik Matice Slovenskej 1940. évfolyamában tett közzé Misianik. A bár sajnálatosan leszűkítetten gyűjtött, de így is rendkívül gazdag dokumentumanyag kronológiai rendben foglal helyet a kötetekben. A kronológiát azonban helyenként meglehetősen megzavarja az, hogy nincsenek időrend szerint szétbontva az egyes iratok csatolmányként szereplő előzményei, anteactái. Az egyes dokumentumokon belül a tárgyhoz szorosan nem tartozó, vagy kevésbé jellemző és fontos részek kihagyásának módszeréhez bátrabban lehetett volna nyúlni ; viszont nagyobb gonddal kellett volna kerülni a hibás kiolvasásokat — főleg a személynevek és dátumok tekintetében. A mű használhatóságát nagymértékben előmozdíthatták volna a felkelés kiterjedésének, majd elfojtásának mozzanatait feltüntető térképvázlatok. Ezek hiánya még a Balaz és Markus—Dubniczky-fóle tanulmányok gyarló vázlataihoz képest is visszalépést jelent. Maga a tanulmánykötet — az 1933 — 35-ben s jelentős részben Budapesten végzett anyaggyűjtés után — még 1938-ban elkészült. Koncepcióját az 1831-es parasztfelkelésben résztvett szegénynemesek szerepének nagyfokú idealizálása jellemzi. Míg a szegénynemeseket Rapant a köztársasági és demokratikus célkitűzésű harcok előfutárainak tekinti — a felkelő paraszttömegeket mélységesen lebecsüli. Minden eszközt felhasznál e szegénynemesek szerepének országos méretű és jelentőségű felnagyítására, s ezzel kapcsolatban a parasztság minden megmozdulása, harca, megnyilatkozása kompozíciójában úgy jelentkezik, mint Tasnády és társai egész országot átfogó köztársasági és demokratikus forradalmi összeesküvésének egy-egy eleve meghatározott láncszeme. Csehszlovákia fasiszta megszállása megakadályozta a sajtókész mű kiadását. Míg a kézirat kiadatlanul hevert, a történelem haladt tovább ; a fasizmus megsemmisült ; népköztársaság lépett Csehszlovákiában a burzsoá köztársaság helyébe ; a felszabadult szlovák nép felfokozódott tudásszomjjal kezdett érdeklődni saját múltja iránt. Újra felvetődött az 1831. évi hatalmas parasztfelkelés feltáratlan problémája, s szükségesnek mutatkozott visszanyúlni a Rapant által feltárt és felhasznált forrásanyagokhoz. A Rapant-féle feldolgozás azonban — némi édeskeveset segítő módosítások után •— 1953-ra is az maradt, ami 1938-ban volt : a polgári történetírás terméke.