Századok – 1955

Szemle - Rapant; Daniel: Az 1831. évi kelet-szlovákiai parasztfelkelés [$] (Ism. Tilkovszky Lóránt) 302

304 SZEM I,Ε Az 183l-es parasztfelkelés Rapant-féle ábrázolásában Tasnádyék a hősök ; a vérét ontó paraszttömeg csupán »felbőszült csőcselék«, akikre nehezen hat a »megfontoltabbak« csendesítgetóse, a »józanabb lakósok« közbelépése. Elmondja Rapant, hogy a parasztok félreértették »az urak emberbaráti tetteit«, mert »a szegények elfogultak voltak a gazdagokkal szemben«. A parasztfelkelőket következetesen mint rablókat, kegyetlen rablógyilkosokat ábrázolja ; Michalevics császári tiszt népharag általi kivégzésére nem talál jobb szót, mint »tragédia«. A felkelést elfojtó katonaság viszont csak »véletlen szerencsétlenségből« lő agyon Smizsánban egy parasztleányt, s a magyarizsépi Pavuk részéről »bujtogatói elfogultság«, hogy a felkelést leverő katonaság részére épp azon paraszttársainak marháit jelöli ki, akik vonakodtak rósztvenni a felkelésben. Azok a módszerek, amelyekkel Rapant országos, mégpedig forradalmi demokrat ikus és köztársasági összeesküvéssé nagyította fel a Zemplén-megye nagymihályi járása délkeleti csücskében meglapuló négy falu öt lecsúszott szegénynemesének »maguk felépüléséről« folytatott tervezgetéseit — igen érdekesek. Mivel nem ismeri a Tasnádyak bűnperének a Zemplén megyei levéltárban porosodó aktáit, amelyek e tönk szélére jutott, de felkapaszkodni vágyó szegénynemesek csaló, hamisító, és gyilkossági kísérlettel is nem ok nélkül gyanúsított bűnszövetkezetére utalnak, — »szabadgondolkodó és haladó« férfiaknak állítja be őket. Igaz, hogy a parasztfelkeléshez való csatlakozásuk még akkor is pozitive értékelhető, ha tudjuk, hogy a rájuk váró kemény ítélettől való szabadulás volt ezen elhatározásuk egyetlen indítéka ; de ennek feltótele az, hogy csatlakozásuk erősítse, előbbre vigye a parasztfelkelés ügyét. Tasnádyékról ezt csak részben lehet elmondani, mert ugyanakkor a parasztfelkelés saját céljaikra való kihasználása meglehetősen károsan befolyásolta a felkelők céltudatosságát. Tasnádyék nem felszabadítani akarták a jobbágyot, hanem magukat akarták birtokba juttatni. Akkor pedig már a »forradalmi demokrata« Tasnády se hirdette volna Rapant által magasztalt »egyenlőségi program«-ját, hanem követelte volna a robotot. Ami pedig azt illeti, hogy »Tasnády egyenesen a köztársasághoz vezető fordulatra gondolt« — ez alaptalan állítás ; — a parasztokat megnyerni akaró Tasnády egyszerűen magáévá tette a parasztfelkelők mindenütt hangoztatott jelszavát : »Nincs többé se szolgabíró, se viceispán, se király!« Ezen túl semmi köztársasági szellemet nem lehet Tasnádynál kimutatni. Egyrészt az a tény, hogy a szegénynemesektől is támogatott parasztfelkelés láttán az udvar forradalmi összeesküvésre gyanakodott, másrészt az a tény, hogy az uralkodó osztály bírósága ilyenértelmű (később visszavont) vallomást tudott az egyik szegénynemestől kényszerrel kicsikarni, — jó támpontot adott Rapantnak a demokratikus ós köztársasági összeesküvés hitelessége látszatának megalapozására. Felhasználta ehhez egy — általa Tasnádynak tulajdonított — kiáltványból a hangzatos »felsőmagyarországi egyesült parasztsági szövetség« aláírást, amely kiterjedt szervezetet sejtet ; úgyszintén a vitkai levél hivatalos német fordítása aláírásában szereplő »Oberkomissär m. p.«-t, amelyet egykorú visszafordítója »magyar paraszt főbiztos«-nak oldott fel, aki egy több megyét átfogó szervezetnek állna élén. A nagymihályi járásnak az orvost augusztus 4-ón elfogni tervező parasztjai körében felvetődött azon naiv bíztatás, hogy országszerte el fogják fogni akkor az urakat, — elég volt Rapantnak arra, hogy az összeesküvést egyenesen országosnak jelentse ki. A szerző el akarja hitetni azt is, hogy azok a »nagyurak«, akiknek emlegetésével Tasnády szegénynemes társait igyekezett a csatlakozásra bátorítani, valóban benne voltak fólig-meddig az összeesküvésben, hogy ezáltal elvegyék a parasztfelkelés nemes-ellenes élét, és kihasználják azt az ország demokratizálása érdekében ! Az országos felkelés elmaradását, illetve a felkelés Kelet-Szlovákiára korlátozódását a kolera kitörésével és a járvány védelmi elzáró intézkedésekkel indokolja, amelyek belenyúltak »a felkelés mély kezdeti szervezeti előkészületeibe«. Ezekután a felkelés Kelet-Szlovákiában való kitörését, terjedését úgy tárgyalja, mint amely időben és térben egyaránt Tasnádyék eredeti tervének megfelelően halad előre. Elmondja, hogy a tervek szerint is augusztus 2-án kellett kitörnie a felkelésnek Terebesen ; 4-ről 5-re virradó éjjel a nagymihályi járásban ; a sztropkói járásban pedig a következő napokban. Azt állítja, hogy tervszerű volt az, hogy a felkelésben Zemplén és Szepes megye vitt vezető szerepet ; s hogy a felkelés területei »az egyes megyékben úgy vannak kiválasztva, hogy a felkelés kifejlődése után összefüggő egészbe egyesüljenek (Közép-Zemplón, Alsó-Sáros, Alsó-Szepes)«. Ezt a csodálatos tervszerűségű konspirációt azonban — amely úgy hisszük, messze felülmúlja Rákóczi és Martinovics képességeit is, akikhez Tasnádyék szervezkedését Rapant hozzáméri — nem minden nehézség nélkül alakította ki a szerző. A Bodrogköznek a felkeléstől való ment maradásának magyarázatára ki kellett pl. fejtenie, hogy Tasnádyék »e többségében magyar járást nem vették be a felkelés egész tervébe«. Voltak azután szép számmal olyan megmozdulások, amelyek sehogy sem