Századok – 1955

Szemle - Dezsényi Béla–Nemes György: A magyar sajtó 250 éve (Ism. Kemény G. Gábor) 287

SZEMLE DEZSÉNYI BÊLA—NEMES GYÖRGY: A MAGYAR SAJTÓ 250 ÉVE. I. kötet (Itudapest, Művelt Nép Könyvkiadó, 1954. 287 1.) »A magyar sajtó története régi nagy hiányt pótol. A magyar újságírás története szinte teljesen fehér folt a magyar történelem és irodalomtörténet térképén« — írja a kötet előszavában Mihályfi Ernő, s ezzel mintegy érzékelteti a munka szükségességét a napi gyakorlat, jelentőségét a történeti és irodalomtörténeti kutatás szempontjából. Nem véletlen, hogy a hangsúly ez alkalommal a gyakorlaton van. Ez viszont nem csökkenti, sőt növeli a munka fontosságát a tudományos kutatás viszonylatában és egyben meghatározza jellegét. »A magyar sajtó 250 éve« első kötete mind a pedagógiai szempontot, mind a tudományos népszerűsítés szempontját helyes érzékkel hangsúlyozó szakmai kézikönyv. 1878-ig tartó nagyobb, mintegy kétharmad részében a kérdés korszerű, tudományos alaprajza. 1878-tól 1918-ig terjedő fejezeteiben pedig lendületes, érett publicisztikai modorban megírt, vázlatos előmunkálat, mely nem kevés írói leleménnyel ós szerkesztői szakértelemmel igyekszik leküzdeni e rész szerzője elé tornyosuló, rendkívül kiterjedt anyag okozta nehézségeket. A munkának ez a kettőssége az 1867 előtti és utáni magyar sajtóról való tudományos ismereteink ós a vonatkozó, egyébként is gyér szakirodalom lényegesen különböző fokából következik. Míg ugyanis az 1867 előtti korszakra vonatkozólag az ismert bibliográfiákon (Szinnyei, Kereszty stb.), részlettanulmányokon, s e kötet megjelenéséig egyetlen, de napjainkban már jelentős mértékben túlhaladt kézikönyvön kívül (Ferenczy József : A magyar hírlapirodalom története 1780-tól 1867-ig. Bpest, 1887) éppen az 1878-ig terjedő rész szerzője tollából jelent meg az idevágó fontos sajtótörténeti tanulmányok egész sora (gondolunk a magyar hírlapirodalom első századáról, Kossuthról, a forradalmi publicistáról, a Nemzeti Körről, az 1848 — 49 évi magyar sajtóról stb. írt tanulmányokra), a kiegyezéstől az első világháború végéig tartó időszakban ilyen anyag nem állott a szerzők rendelkezésére. A bírálat ezért nem mérhet azonos mértékkel 1867 előtt és után, éppen a kiegyezést követő évtizedek sajtóviszonyainak egyre érezhetőbben hiányzó feltáratlansága, a korszerű bibliográfiák és a szükséges részlettanulmányok hiánya következtében. »A magyar sajtó 250 éve« szerzői a sajtótörténeti munkaközösség által korábban kidolgozott és annakidején az »Irodalomtörténet« folyóiratban közzétett korszak-tervezetnek megfelelően csoportosítják anyagukat. Azzal a változtatással természetesen, hogy a kötetben rövid bevezető fejezet tárgyalja a magyarországi sajtó kezdeteit II. Rákóczi Ferenc 1705. évi latinnyelvű Mercurius Hungaricusától az első magyar nyelvű hírlapig, az 1780-ban Pozsonyban, Ráth Mátyás szerkesztésében kiadott Magyar Hírmondóig. Az innen a szabadságharc végéig terjedő időszak három fejlődési szakaszra oszlik. Az első a Magyar Hírmondótól Kossuth kéziratos diétái lapjáig, az Országgyűlési Tudósításokig (1832), a második (a könyvben »Küzdelem a szabadsajtóért« címmel) a márciusi napokig terjed, míg a harmadik fejlődési szakasz felöleli a forradalom és szabadságharc sajtóját. Ez az 1849-ig terjedő, s a kötet több mint kétötödét betöltő rész a munka legjobban kidolgozott, a népszerű tudományos tárgyalási módot messze meghaladó, szerkezetében, anyagcsoportosításában és adatközlésében egyaránt legsikerültebb része. Ezekbe a fejezetekbe sűrítette a szerző hosszú évek tudományos kutatómunkájának leszűrt eredményeit, melyek nem egy ponton tovább visznek az általa korábban közzétett tanulmányok ismeretkörén, és nélkülözhetetlen forrásanyagot nyújtanak az egykorú sajtó kérdései iránt érdeklődő történész ós irodalomtörténész számára. Az újabb