Századok – 1955
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Niederhauser Emil: A bolgár történettudomány fejlődése 270
286 NIEDERHAUSER EMIL: A BOLGÁR TÖRTÉNETTUDOMÁNY FEJLŐDÉSE Az új bolgár történetírás fejlődését nagymértékben elősegítette az, hogy az idősebb nemzedék tagjai között is akadt számos történész, aki már 1944 előtt részt vott'% munkásmozgalomban, elsajátította a marxizmus-leninizmus elméletét, ós ezzel a fegyverzettel indult a harcba a felszabadulás után. Ez a régi marxista nemzedék pedig már egész sereg fiatal marxista kutatót tudott kinevelni maga möllé. Éppen az 1953-as vita mutatta meg igen szemléltetően, mennyire megerősödött már ez az ifjú marxista tábor ós mennyire önállóan, éleslátással tud a problémákhoz hozzászólni. De éppen az a tény, hogy viszonylag nagy volt a régi marxisták száma, bizonyos szektáns elhajláshoz vezetett, az Akadémia és az Intézet vezetősége bizalmatlan volt a régebbi burzsoá szakemberekkel szemben, nem adott nekik tehetségükhöz mért munkát, nem merte felhasználni tudásukat ós tapasztalataikat. Az 1953-as vita azt mutatja, hogy ezen a téren gyökeres fordulat állt be. Épp ilyen gyökeres fordulat állott be a hazafias nevelés és a haladó hagyományok kérdésében. Ezeket a kérdéseket az új bolgár történetírás abban az igyekezetében, hogy kikerülje a nacionalizmus ós a sovinizmus hínárját, igen óvatosan kezelte. Annál örvendetesebb, hogy a népszerű bolgár történelem I. kötetének vitáján ez a kérdés már igen komolyan felvetődött, ós a vita résztvevői egyetértettek abban, hogy ilyen szempontból alaposan át kell alakítani a tankönyvet, stílusában is, hogy lelkesítsen is, ne csak oktasson. A szovjet történetírás eredményei iránti érdeklődés azonban nem párosul ugyanolyan arányú érdeklődéssel a népi demokratikus országok történettudományának eredményei iránt. A népi demokratikus országok történetírását, különösen a nem szláv országokét, a bolgár történészek érthető módon nem tudják olyan folyamatosan és intenziven figyelemmel kísérni, mint a szovjet történeti irodalmat. Kívánatos volna, hogy fiatal bolgár történészek a népi demokratikus országokban, többek között Magyarországon is folytathassanak tanulmányokat, itt végezhessék el az aspiranturát, hogy hazájukba visszatérve, az illető országok történettudományának szakreferensei lehessenek. Ugyanez áll persze fordítva a magyar történettudományra is. Több személyes kapcsolat kiépítése nagymértékben előmozdíthatná az együttműködést és növelhetné a magyar történészek körében is az érdeklődóst a bolgár történettudomány iránt, hiszen annak megismerése igen hasznos számunkra, mert számos analógiára ad lehetőséget, ós erényeivel ós hiányosságaival egyaránt sok tanulságot nyújt. NIEDERHAUSER EMIL
