Századok – 1955

Tanulmányok - Elekes Lajos: A központosító politika belső erőforrásai a XV. század második felében 1

24. ELEKES LAJOS városok lélekszáma emelkedett és iparosodásuk is előrehaladt. Némelyikük már kezdte megközelíteni a városi színvonalat és ennek következtében jogi helyzetében is elérte az önkormányzat valamely fokát (tanács- és bíró választás, mentesség a földesúri tisztek beavatkozásaitól). Mások a fejlődés alacsonyabb fokán, csupán annyit értek még el, hogy adójukat egy összegben válthatták meg, azonban a jobbágyfaluhoz képest, melyet a földesúri tisztek állandóan zaklattak, már ez is valamelyest kedvezőbb helyzetet jelentett . Elképzelhető, hogy egyes, a jobbágyság differenciálódása során megvagyonosodott, pénzes gazdák — akiket a mezőváros befogadott — ide iparkodtak, ha sikerült földesuruktól megszabadulniuk. De sokkal nagyobb számban áramlottak ide a falu nincstelenjei, akiknek nem maradt egyebük, mint munkaerejük s így otthonuk életéből, gazdasági rendjéből hovatovább kihullottak. A nincstélenek minimális életfeltételeket, munkalehetőségeket kerestek a mezővárosokban. Valamivel későbbi' adatok alapján kétségtelen, hogy már ekkor kialakul az a termelő viszony, ami a feudális gazdaságban új, a jövő irányába mutató elemeket rejtett. A nincstelenek, kiket a nyomorúság hajtott, részért vagy bérért azoknál a vagyonos parasztpolgároknál vállaltak munkát, akiknek volt pénzük, volt igaerejük, több is, mint a birtokukban tartott föld műveléséhez kellett. Ezek a vagyonos parasztpolgárok — a mezőgazdasági árutermelés fejlődésének paraszti haszonélvezői — igen kis számban voltak a parasztság egészéhez képest, de jelentős számban a birtokos osztályhoz viszonyítva. Egyre nagyobb mennyiségben kezdték bérbevenni a földesuraktól elnéptelenült telkeiket s ezeket kisebb részben szántóföldi (esetleg szőlőkerti) művelés alá fogták, nagyobb részben kaszálónak és legelőnek használták és vágómarhát tenyésztettek rajtuk, mindkét esetben eladás céljára. A bérelt telken a munkát a mezővárosi nincstelenek, zsellérek-napszámosok végezték. (Ez a termelőviszony távolról sem azonos a tőkés bérmunkával, hiszen mindkét fél a feudális függés valaminő formájában él. De a feudális gazdaság fejlődésében egyike a korai formáknak, melyek egy paraszti bérlőréteg kialakulásával a feudalizmus bomlása felé, bizonyos vonatkozásban a következő formáció feltételei előkészítésének irányába mutatnak.) A mezővárosi bérletek kiterjedését nem ismerjük pontosan, de sejthetjük az olyanféle adatokból is, hogy például Adony királyi mezővároshoz három >>puszta«-falu határa tartozott, a pestmegyei Tura határában Gedéd pusztán ezer szekérnyinél több szénát termeltek. A bérletek terjeszkedése jelentős folyamat, mert tágította a réseket, melyek a feudális gazdaság és társadalom szerkezetén néhol már megmutatkoztak. A bérelt földet a meghatározott bérleti díjon kívül más feudális szolgáltatás nem nyomta. Bár a földesúri földtulajdon épségben maradt rajta (éppen ezt fejezi ki a bérleti díj), de a bérleti viszonyba burkolva, a korábbinál sokkal lazább s könnyebben módosítható formában jelentkezett, ami a továbbiakban — töretlen vonalú fejlődés esetén — a megszűntetéséért, illetve polgári jellegű földtulajdonná való átalakításáért indítandó küzdelmek alapjául szolgálhatott volna. Éppen ezért a földesurak nem fogadták szívesen a bérletek terjeszkedését és hamarosan törekedni kezdtek arra, hogy a mezővárosiak, sőt a városiak által bérelt földekre is kiterjesszék a jobbágyi szolgáltatásokat. Törekvésük azonban nem volt egyöntetű és erőteljes (egyrészt, mert nem .egyformán voltak érdekelve a kérdésben, másrészt mert majorságaik fejletlensége miatt elpusztásodó telkeikből másként ennyi hasznot sem tudtak húzni). Részben ezért, részben a bérlők ellenállása miatt — melyet ekkor még, kivételes eseteket nem szá-