Századok – 1955

Tanulmányok - Elekes Lajos: A központosító politika belső erőforrásai a XV. század második felében 1

A KÖZPONTOSÍTÓ POLITIKA BELSŐ Κ lit) FOK KASA I 25 mítva, általában a kialakult szokás alapján a királyi bíróság is támogatott — a bérlőket nem sikerült jobbágyi kötelezettségekre szorítani. (Ismerünk egy esetet, amikor Mátyás a bérlőket — méghozzá város : Nagyszombat polgárait — kilenced fizetésére kötelezte. Ez azonban kivételes. Máskor ugyanazt a földesurat azzal fenyegette, hogy tízszeresen hajtatja be rajta a kárt, amit a bérlők — pozsonyi polgárok — zaklatásával, kilencedre szorításával okoz.) A bérletek terjedése elsősorban a mezővárosok gazdasági súlyát növelte, ami a továbbiakban politikai súlyuk növekedésének alapjául szolgálhatott. A fejlettebb, erősebb mezővárosok valóban már ekkor kezdenek »városias« jogokat, kiváltságokat gyakorolni, így azt megkövetelni, hogy lakosaikat ne perelhessék másutt, mint saját bíróságuk előtt. A király ezt még a magánföldesúri mezővárosoknak is engedélyezte, bár ilyenekben a választott tanács hatáskörét a földesúri tisztek jelenléte kétessé tette. Azonban a mezővárosok — még egyes olyan kevésbé fejlettek is, mint például Kisvárd a — kiharcolják, vagy pénzzel elérik, hogy a földesurak eltiltják tisztjeiket a beavatkozástól. Jelentéktelen helységek, mint a borsodmegyei Mátyusháza, megszerzik a jogot, hogy bíráik bűnügyekben is ítélkezhessenek. A magánföldesúri mezővárosok arra törekszenek, hogy a földesúri bíróságok falán áttörve, a királyi bíróságot tegyék fellebbezési fórumukká. S ez úgy látszik sikerül is, mert a király a földesúri bíróságon keresztülnyúlva, »jelenléte« elé rendeli a mezővárosok ügyeit, vagy mezővárosiak eléje terjesztett panaszait. (Például 1474-ben : sárvári és szalki jobbágyok harminc forintos, kereskedelmi ügyletből keletkezett sikkasztási perében a vádlott községének tanácsa hibásan ítél. Mátyás a károsult panaszára utasítja a földesurat, vizsgálja felül a döntést és adjon elégtételt. Viszont 1481-ben : az ugyancsak magánföldesúri Szentfalva tanácsát utasítja, hozzon ítéletet egy perben, melyet jobbágytársuk, Dus István építő ellen az óbudai apácák indítottak, mert elvállalta ugyan felhévizi malmuk építését, de rossz munkát végzett. Ha ítéletüket a felek nem találják kielégítőnek, az ügyet terjesszék egyenesen eléje — tehát ne földesuruk, ne is inás bíróság elé.) Az ebből keletkezett jogszokás annyira meggyökeresedett, hogy egyes nyomaival később, a Jagellok egészen más jellegű kormány-' zása alatt, a mezővárosok ellen indított támadás idejében is találkozunk. Mátyás a fejlődő mezővárosokban, helyesen, a városok tartalékát látta : támaszkodni akart rájuk, támogatta fejlődésüket. Ez ugyan elsősorban várospolitikájából, a központosításnak abban kifejezett érdekeiből következett, de kétségkívül kedvezően hatott a mezővárosok fejlődésére. S mert a mezővárosokat a jobbágysághoz számították, Mátyás mezővárosi politikájának tényeit utóbb jobbágypolitikájából vezették le. Szűkebben értett jobbágypolitikájának egyes, már érintett fényeitől befolyásolva, így született később — nem sokkal halála után — a jobbágy sorsát könnyítő, a népet az urakkal szemben védelmező király legendája. Legenda — ebben a formában. De olyan legenda, melynek Mátyás politikájában, a jobbágyság Mátyás-kori helyzetében — akár az előző, akár a következő időhöz viszonyítva — kétségkívül objektív alapjai voltak. Mátyás alatt a jobbágyság terhei nőttek ; ez a magyarországi központosítás szükséges velejárója volt. A jobbágyság tömegeinek helyzete súlyosbodott — ez a feudális gazdaság fejlődésének kikerülhetetlen, kínos útjából következett. De Mátyás idejében a súlyos adók, legalább részben, az államot erősítették, mely a külső és belső pusztítók ellen a korábbinál nagyobb (noha nem teljes) védelmet nyújtott. A jobbágyok tudták ezt. Ennek a felismerés-