Századok – 1955

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Niederhauser Emil: A bolgár történettudomány fejlődése 270

A BOLGÁR TÖRTÉNETTUDOMÁNY FEJLŐDÉSE A bolgár nép története a szlávoknak a Balkán-félszigetre való betelepedésével indul meg az i. u. V—-VI. évszázad fordulójától kezdve. Az észak felől idetelepülő szlávok ebben a korszakban már az ősközösség bomlásának a fokán állnak. Ekkor történik meg, hogy egy kb. hasonló fejlettségi fokon álló nomád néppel, a bolgárokkal szövetkeznek Bizánc ellen. Ezzel a szövetkezéssel indul meg 679 körül a bolgár állam kialakulása. A kettő közül a számosabb a szláv elem, és így néhány évszázadig elnyúló harc után ez a szláv elem kerekedik felül, a másiknak csak a neve marad fenn az egységessé vált nép jelölésére. Az etnikailag egységesedő bolgár állam hosszas harcokat folytat a bizánci birodalom ellen ; a IX. század második felében felveszi a kereszténységet. A feudális osztályviszonyok teljes kialakulása a X. századra tehető. Az államrend kiépülése a bizánci befolyás túlsúlyát jelenti, ezzel száll szembe a néptömegek felkelése, amely a korszak viszonyainak megfelelően vallásos ideológia formájában jelentkezik. Ez az ún. bogomil mozgalom. A X. század elején, Simeon cár uralkodása idején Bulgária még balkáni nagyhatalom, Simeon Bizánc meghódítására törekszik, a félsziget jelentékeny területei tartoznak a bolgár állam keretei közé. A X. század végére azonban ez az erős állam kettészakad ; keleti, nagyobbik része még ennek a századnak folyamán a bizánciak fennhatósága alá kerül, a nyugati pedig a XI. század második évtizedében jut ugyanerre a sorsra (1018). Ezzel vége az önálló bolgár államnak, lezárul az ún. első cárság kora. A bizánci uralom ellen több népi felkelés tör ki, hosszú ideig eredménytelenül, végül 1186-ban az Aszen testvérpár vezetése alatt egy általános nagy felkelés ismét kivívja a bolgár állam függetlenségét. Ezzel kezdődik a második bolgár cárság kora, amikor Bulgária ismét — néhány év alatt — az első balkáni nagyhatalommá válik. A XIV. század elejére azonban a feudális osztály viszony ok további kiépülésével ós megszilárdulásával az eleinte egységes és erős birodalom két, illetve három részre szakad szét, és ezek az egymással meghasonlott kis államok már nem tudnak kellő ellenállást tanúsítani a törökökkel szemben. A XIV. század utolsó évtizedében (1393—1396) az ëgyes fejedelemségek sorra a török birodalom fennhatósága alá kerülnek, a bolgár állam és egyház oly nehezen kivívott és biztosított függetlensége ismét elvész. A majdnem ötévszázados török fennhatóság súlyos következményekkel járt a bolgár népre nézve. A bolgárok évszázadokon át a legkíméletlenebb gazdasági kizsákmányolás alatt éltek. A gazdasági és politikai rabságot pedig még súlyosbította az a körülmény, hogy kulturális téren viszont a görögök nyomták el őket. A görög papság arra is törekedett, hogy a bolgárokat asszimilálja, elgörögösítse. A XVIII. század második fele a török birodalmon belül a feudális rend bomlásának kezdeteit· jelenti. Kialakulóban van egy bolgár kereskedő és iparos osztály, amely mindinkább tért hódít a görög kereskedők rovására. Ennek a bolgár polgárságnak a megjelenése az alapja a bolgár megújulás szellemi áramlatának. A bolgár megújulás először a görög egyház uralma ellen irányul, a saját nemzeti egyház jelszavával lép fel, a konzervatív körök ezt még a török hatalom segítségével próbálják elérni. A mozgalom balszárnya azonban a múlt század közepe táján túlmegy ezen a követelésen, és a teljes szabadság forradalmi jelszavával lép fel a török rendszer ellen. Eleinte kívülről, Oroszországban és Romániában szervezett kisebb fegyveres alakulatok útján próbálják meg kivívni az ország függetlenségét, ez a taktika azonban rövidesen helytelennek bizonyul. A hatvanas évektől a forradalmi mozgalom vezérei, G. Sz. Rakovszki, Vaszil Levszki. Hriszto Botev a belső forradalmi szervezkedés útjára lépnek, bár az erős nyomás miatt