Századok – 1955

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Cheresteşiu; V.–Stănescu; E.–Ionaşcu; I.: A történettudomány tízéves fejlődése a Román Népköztársaságban 262

A TÖRTÉNETTUDOMÁNY TÍZÉVES FEJLŐDÉSE A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN 265 vívott 1877—78. évi háborúra vonatkozik, melyet Románia Oroszországgal szövetségben a török birodalom ellen folytatott. A régészeti ásatásokról közzétett ós a régészek tanácskozásain megvitatott beszámolók, valamint a középkori forrásokat tartalmazó és a középkori történészek tanácskozásain megvitatott munkák már eddig is értékes hozzájárulást jelentettek Románia történetének valóban tudományos kidolgozásához. Ezeknek a kútfőknek az utóbbi években törtónt közzététele igazolta Románia történetének marxista-leninista tudományos periodizációját, mely szerint hazánk az egyetemes történelemben nem különálló eset, és története beleilleszkedik az emberiség klasszikus fejlődésébe. A régészeti ásatások során felszínre hozott anyag és a belföldi források által szolgáltatott adatok bizonyítják, hogy Románia területén is egyiiiást követték a klasszikus társadalmi formák : az ősközösség, a rabszolgatartó rendszer, a feudalizmus, a kapitalizmus, természetesen mindazokkal a sajátosságokkal, melyeket a hazánk területén kialakult emberi társadalom fejlődésének különleges feltételei határoztak meg. Ily módon egyszersmindenkorra meghiúsult a burzsoá történetírásnak az a kísérlete, hogy reakciós tételeit a román történelem egyedülállóan sajátosnak feltételezett jellegére alapozza. Az utóbbi időben közzétett kútfők további jelentőségét az adja meg, hogy bebizonyult : Románia egész történetén vörös fonalként húzódik végig az elnyomott tömegek szüntelen harca a belső kizsákmányolók és a külső hódítók ellen. Ily módon e kútfők nyilvánvalóvá tették a népi tömegek döntő szerepét Románia történelmének kialakulásában, a régi és az új között folyó harcban, az önmagát túlélt társadalomnak az új időknek megfelelő társadalommal való leváltásában. Ε kútfők bebizonyították azt, hogy Románia területén valamennyi elnyomó rendszer — a római hódítás, a tatár és török invázió, a Habsburgok igája, az imperialista kizsákmányolás — könyörtelen, halálos csapásokat szenvedett a népi megmozdulások ós felkelések részéről, hogy a nép volt az, amely ezeket az elnyomó rendszereket megsemmisítette. A nép azonban nem csupán külső elnyomói ellen harcolt. A burzsoá-földesúri rendszer történészei hosszú időn át igyekeztek tagadni a kizsákmányolást és következésképpen az osztályharcot (voltak olyan történészek is, akik nem átallották azt állítani, hogy a szabad parasztok önként vetették magukat alá a bojároknak). A múltbeli román társadalom azonban távolról sem nyújtja azt a patriárkális képet, amilyenné a burzsoá történészek akarták szépíteni. Valójában hazánk történetében mindvégig a legkeményebb osztályharc folyt. Az eddig közölt kútfők számos olyan eseményt hoztak felszínre, mint : rabszolgalázadások a római hódítás idején, a bennszülött lakosság felkelései helyi uralkodóik ellen a népvándorlás idején, a jobbágyok felkelései a XIV—XVIII. századokban, parasztlázadások a kapitalizmus időszakában, a középkori városi lakosság megmozdulásai a XVI—XVIII. századokban, a városi dolgozók mozgalmai a XIX. század első felében ós a munkások forradalmi harca a XIX. század második felétől kezdve. Eképpen hiúsult meg a román történelemnek a burzsoá történészek részéről megkísérelt másik elferdítése. A történelmi kutatások során alkalmazott új módszereknek, valamint annak az új szemléletnek a következtében, melyen e kutatások alapultak, hazánk történettudománya jelentős eredményeket ért el egyes, eddig kevéssé tisztázott kérdések megvilágításában. így például az ókor történetére vonatkozó kutatások révén (különösen az ország legkülönbözőbb részein végzett régészeti ásatások eredményeként) bebizonyult hazánk területén az őskori emberi települések folytonossága. Ε kutatások igazolták, hogy hazánk területén már a korai és a kései paleolit, a mezolit és a neolit kor, valamint a bronz- és vaskorszak idején is voltak emberi települések. Az ókori történelemre vonatkozó kutatások a burzsoá történetírók állításaival szemben bebizonyították, hogy hazánkban már a római hódítás előtt volt civilizáció. A Fekete-tenger partvidékén kialakult rabszolgatartó rendszer fejlett civilizációt hozott létre és a rabszolgatartó dák állam képes volt a Gradistea Munceluluion talált nagyszerű műalkotásokat megteremteni. A Történettudományi Osztály 1953 decemberében megtartott ülésszakán megsemmisítő csapást mértek azokra a kísérletekre, melyeknek az volt a céljuk, hogy újból érvényre juttassák azt a tételt, mely szerint a rómaiak előtt nálunk barbár állapotok uralkodtak. Róma mítosza hosszú időn át uralkodott a régi történetírásban. Nacionalista okokból (a nacionalista elgondolás szerint a románok az ókori Róma legjelesebb utódai) a római időszakon kívül ókori történetünkből semmi egyébről sem akartak tudomást venni. Az ókori történetre vonatkozóan az utóbbi években végzett kutatások bebizonyították, hogy a római hódítás meggátolta egy önálló, eredeti civilizációnak hazánk egész területén való kifejlődését és ily módon megakadályozta, hogy hazánk mai területének jelentős része (a Kárpátok, az Olt, a Duna és a Prut közötti terület) a civilizációnak ι Szá zadok