Századok – 1955

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Pach Zsigmond Pál: Tanulmányúton a Szovjetunióban 241

TANULMA NYŰTON A SZOVJETUNIÓBAN 249 imperializmust kiszolgáló történetírás ferdítéseit és hamisításait, s meggyőzően bizonyítja a szocialista történettudomány fölényét a burzsoá történetírással szemben tudományunk minden területén. Legyen szabad az eddig kifejtetteket néhány rövid tanulságban összegeznem. 1. A szovjet elvtársak teljesen egyetértenek azzal a törekvésünkkel, hogy leküzdjük a baloldalias, szektáns hibákat történettudományunk területén is. Ugyanakkor azonban igen komolyan felhívják figyelmünket a jobboldali elhajlás veszélyeire, a burzsoá ideológia különböző formáinak és mindenekelőtt a burzsoá nacionalizmus maradványai felelevenedésének veszélyeire. Ettől a veszélytől annál is inkább óvnak bennünket, mivel a magyar marxista történetírás igen fiatal, távolról sem számolta fel még a burzsoá történetírás negatív örökségét, azét a burzsoá koncepcióét, amely még 8 —10 esztendővel ezelőtt uralkodó helyet foglalt el a magyar történettudományban. 2. A szovjet történettudomány tanulmányozásából, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézete munkájának tanulmányozásából éppúgy, mint a szovjet kollégáknak a magyar történetírás termékeire vonatkozó megjegyzéseiből rendkívül világosan és élesen domborodik ki néhány alapvető szempont, néhány döntő fogalompár. A hazafias nevelés a mi tudományterületünkön mindekelőtt a nép, a dolgozó tömegek, a munkásosztály, a párt történetének feltárásán nyugszik, a haladó hagyományok kutatása mindenekelőtt a dolgozó osztályokhoz fűződő, a munkásosztály és a parasztság harcaihoz, munkájához kapcsolódó hagyományok felkutatását követeli meg. Az igazi hazafiság elválaszthatatlan a proletár-internacionalizmusnak, a népek nemzetközi szolidaritásának tudatától, az imperializmus erőinek a gyűlöletétől. A magyar történetírás is csak akkor töltheti be hazafias, nemzeti feladatát, ha a Szovjetunió élenjáró .történettudományával együttműködve, a baráti szomszéd népek történészeivel s általában a haladó történettudomány képviselőivel karöltve, széles látókörrel, nemzetközi perspektívával dolgozza ki a történelem kérdéseit ós kiveszi a részét az imperializmust kiszolgáló reakciós történetírás elleni harcból, az imperializmus erői, a háborús agresszió erei elleni széleskörű küzdelemből. Nem valami reveláció mindez, nem soha nem hallott tételeknek meghirdetése. De igenis nagyon világos és nagyon határozott útmutatás és program, amelynek valóraváltására mielőbb az eddiginél jóval hathatósabb lépéseket kell tennünk Intézetünkben. Mindez még jobban aláhúzza 1955 évi tervünk olyan pontjainak jelentőségét, mint a felszabadulási tanulmánykötet és dokumentumkötet, valamint a Szovjetunió segítsége a felszabadult Magyarországnak c. dokumentumkötet megjelentetése. Ε program valóraváltása érdekében erősítettük meg a Tanulmányok a népi demokráciák történetírásából c. fordításkötetünk munkálatait, s indítottuk meg a Tanulmányok a Szovjetunió történetírásából c. gyűjteményes kötet munkálatait. Ezért iktatta egyetemes történeti osztályunk ezévi munkatervébe két olyan könyv elkészítését, amelyek közül az egyik a német imperializmus feltámasztásának nemzetközi előzményeit tárgyalja a második világháború előtti időszakban, a másik azt mutatja meg, mit jelentett a hitleri »új rend« Európa országainak. Ezért üdvözöltük néhány munkatársunknak azt a kezdeményezését, amely most már komoly formában indítja meg a Habsburg-birodalom történetének tanulmányozását. Ezért tettük több munkatársunk tervfeladatává olyan vitacikkek írását, amelyek a nyugati burzsoá történetírás ferdítéseivel veszik fel a harcot. Ezért irányítjuk néhány — egyelőre persze még csak kisszámú munkatársunk — figyelmét új témák, így a munkásosztály történetének vizsgálata felé a Horthy-korszakban, vagy a népi balszárny tanulmányozására az 1848—49-es forradalom előtt és alatt. Ezek persze csupán az első lépések, amelyeket további lépések kell hogy kövessenek második ötéves tervünk folyamán. Ezek a lépések az egész Intézet s benne minden egyes munkatárs számára egyre nagyobb tudományos lehetőségeket nyitnak, mert előmozdítják, hogy történészmunkánkkal növekvő mértékben járuljunk hozzá népünk és pártunk ügyének győzelméhez. A Szovjetunióban folyó történettudományi munka eszmei-politikai tartalmának, irányának s az ebből folyó tanulságoknak vázlatos jellemzése után hadd térjek rá a moszkvai Történettudományi Intézet tevékenységének néhány módszerbeli tanulságára : a tervezés, valamint a munkamódszer és munkastílus néhány kérdésére. A tervezéssel kapcsolatban először is az alulról jövő kezdeményezés, az Intézet egyes osztályainak, munkatársainak részéről felmerülő javaslatok fontosságára kell 6 Századok