Századok – 1955

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Pach Zsigmond Pál: Tanulmányúton a Szovjetunióban 241

242 l'ACH ZSIGMOND PÁL tanszékének munkájába ; jártam a Lenin-könyvtárban, valamint az Akadémia Társadalomtudományi Alapkönyvtárában, s e könyvtárak igazgatóival megállapodásokra jutottam a könyv-, folyóirat-, mikrofilm-esere és kölcsönzés kiépítéséről, ill. kiszélesítéséről ; megbeszélést folytattam az Idegennyelvű Kiadó Igazgatóságával magyar történeti kiadványok oroszra fordítását illetően, továbbá a Levéltári Központ helyettes vezetőjével a levéltárügy szervezetéről és a levéltárosképzésről; több ízben beszélgettem a Moszkvában tanuló magyar történészaspiránsokkal és történészhallgatókkal s beszámolót tartottam diákszállójukban a magyar történettudomány fejlődéséről és feladatairól ; végül bizonyos időt fordítottam 1867 körüli orosz sajtóanyag átnézésére, valamint levéltári kutatásra : a Külügyminisztérium levéltárában eléggé érdekes anyagokat találtam, részben az 1849-i cári intervencióval kapcsolatban, főleg pedig a kiegyezéskörüli évekből s az 1870-es évek második felének keleti válságára vonatkozóan. Tanulmányutam programjának ez a fölöttébb vázlatos felsorolása is igazolhatja azt, amivel kezdtem : nem könnyű dolog a moszkvai két hónap tanulságairól röviden számot adni ; nem egy beszámolóra, hanem beszámolók egész sorára van szükség. Ezért választom azt a megoldást, hogy a jelen beszámolóban — amelyet a Történettudományi Intézetben is megtartottam — csak fővonásokban vázolom fel általános tapasztalataimat, s az Intézet egyes osztályain, ill. csoportjaiban külön beszámolók sorában adok számot az egyes részterületeket érintő tanulságokról.* Általános beszámolóm három részre tagolódik. Az első részben a történettudományi munka eszmei-politikai tartalmára, irányára vonatkozó tanulságokat foglalom össze ; a második részben a történettudományi munka módszerével kapcsolatos tapasztalatokat ismertetem ; a harmadik részben a szovjet történettudománnyal való együttműködés továbbépítésének kérdéseivel foglalkozom. 1 « A szovjet történettudomány a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt 37 esztendőben nagy fejlődést tett meg, hatalmas eredményeket ért el ; mindenekelőtt megmutatta, hogyan kell konkrétan alkalmazni a történelmi materializmus módszerét egy adott ország történetére. Ε nagy fejlődésen belül is kiemelkedő helyet foglalnak el a legutóbbi évek, amelyek a szovjet történettudomány rendkívüli megélénkülését ós felpezsdülését hozták. Ismeretes a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a szovjet kormány által a legutóbbi években hozott határozatok jelentősége a történettudomány szempontjából is, ismeretes a Szovjetunió Kommunista Pártja 50 éves fennállása alkalmából közrebocsátott tézisek jelentősége a marxista-leninista történeti elmélet fontos kérdéseinek megvilágítása szempontjából, — mégsem lesz talán felesleges éppen ezekből az útmutatásokból kiindulni ; utalni arra, hogyan érvényesülnek ezek a szovjet történészek munkájában, s milyen tanulságokat vonhatunk le belőlük a saját munkánkhoz. A nép a történelem alkotója —- a marxizmus-leninizmusnak ez az alaptétele áll a szovjet történészek munkájának középpontjában s igen következetesen ragaszkodnak ehhez az alaptételhez. Persze lenyesegetik és visszautasítják az e tétel dogmatikus túlhajtásából származó helytelen és téves nézeteket, amelyek a személyiség történeti szerepének lebecsülésére irányulnak — erről már a Szovjetunióból hazatérve a Munkásmozgalmiintézet delegációja is beszámolt s azóta is számos jelét tapasztalhattuk —, ugyanakkor azonban még jobban aláhúzzák e tétel alapvető voltát. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a szovjet történettudomány fe jlődésének legújabb szakaszán — még sokkal inkább, mint azelőtt — a nép, a munkásosztály, a párt története áll a kutatás előterében ; azt jelenti, hogy a szovjet történészek minden történeti korszakban elsősorban a dolgozó tömegek történetét vizsgálják, a nép harcait és alkotó tevékenységét ; azt jelenti, hogy * Az általános beszámoló a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete munkatársai és a többi történettudományi intézmények képviselői előtt 1955. január 17-én hangzott el ; a részletes beszámolók — ugyancsak külső meghívottak részvételével —- a Történettudományi Intézet magyar osztálya újkori csoportjában 1955. január 21-én, a Szovjetunió és népi demokráciák osztályán január 28-án, egyetemes történeti osztályán január 31-én, magyar osztálya legújabbkori csoportjában február 4-én, középkori csoportjában február 7-én kerültek előadásra. Utóbbiak anyagát a jelen szöveg, természetesen, nem tartalmazza.