Századok – 1955
Közlemények - Kleinné N. Zsuzsa: Küzdelem a Dunántúlon az ellenforradalom hatalomrajutása ellen (1919 augusztus–december) 211
240 KXHENNÉ Ν. ZSUZSA : KÜZDELEM A DUNÁNTÚLON AZ ELLENFORRADALOM HATALOMRAJUTÁSA ELLEN Pártjának illegális tevékenysége — új lendületet kapott a küzdelem.17 3 Az ellenforradalmi történetírás, a korszakra vonatkozó terjedelmes memoár-irodalom mindenképpen bizonyítani igyekszik azt, hogy a Tanácsköztársaság idején a munkásságnak, a dolgozó embereknek igen rossz volt a helyzete s az elkövetett hibákat százszorosra nagyítva, minden eredményt elhallgatva szeretné befeketíteni a proletárdiktatúra történetét. Sőt, úton-útfélen arról beszél, hogy a dolgozók jelentős része várta, kívánta az ellenforradalmat. A Tanácsköztársaság idején elkövetett hibákat mi nem tagadjuk. Ezek a hibák azonban döntő részben a tanácsállam vezetői egy részének megalkuvó, áruló tevékenységéből fakadtak s ha jelentősek voltak is, nem homályosították el a munkáshatalom eredményeit. A párt vezetése nagyrészt a szociáldemokraták, Kun Béla meg társainak kezében volt. így a kommunisták szavát igen sok esetben elfojtották. Kun Béla és társai voltak azok, akik előkészítették a Tanácsköztársaság bukását, akik a saját bőrük mentésére gondolva a kommunisták minden tiltakozása ellenére — a végső harc megkísérlése nélkül — lemondatták a tanácskormányt, átadták a hatalmat. Árulásukat nem átallották azzal »szépíteni«, hogy a magyar népet vádolták meg, a magyar népet tették meg bűnbaknak a Tanácsköztársaság bukásáért: ». . .a mi Vörös Hadseregünk, a mi proletariátusunk nem akar ellenállni...<<17 4 Ebből következett az is, hogy a párt, a tanácshatalom helyi vezető embereit nem készítették fel az eseményekre, hogy nem szervezték meg a visszavonulást, az illegális munkát. S ez nemcsak az augusztus elseje utáni ellenállást gyengítette, de hozzájárult ahhoz is, hogy a fehér terror utóiérje a vidéki mozgalomnak szinte minden vezetőjét. De vajon mindez azt jelenti-e, hogy a Tanácsköztársaság történetét csak hibák jellemzik s hogy valóság volna az ellenforradalom hazugsága? Nem, egyáltalán nem erről van szó. Úgy gondoljuk, hogy annak a néhány hónapnak eseményei, melyekről itt szó volt, nemcsak leleplezték azellenforradalmárok hazugságait, de elősegítik teljesebb, igazabb értékelés kialakítását is a proletárdiktatúráról. Az a nagyszerű küzdelem, az az ellenállás, amely augusztusban kibontakozott az ellenforradalommal szemben, mindennél világosabban bizonyítja a Tanácsköztársaság eredményeit. A szocialista hagyományok, a munkáshatalom iránti szeretet, a valóban elkövetett hibák ellenére is, mélyen gyökereztek népünk szívében. Csak ez adhatott erőt és lelkesedést ahhoz, hogy a hatalomra került ellenforradalommal is szembeszálljanak, hogy ne rettentse meg őket a fehér terror. Ez az ellenállás egyben igazolta azokat a kommunistákat is, akik augusztus elsején azt követelték, hogy a tanácskormány ismét forduljon a néphez a munkáshatalom megmentése érdekében, mint ahogyan azt május elsején is tették. A tanácshatalom minden nehézség ellenére olyan életet tudott biztosítani a munkásnépnek, olyan jövő perspektíváját rajzolta fel, amelyért érdemes volt küzdeni. S a magyar nép az eredményeken s a hibákon okulva küzdött is tovább az ellenforradalmi rendszer ellen a győztes proletárdiktatúra kivívásáért. KLEINSTE N. ZSIJZSA 173 így kezdődött szervezkedés Sopronban, Győrben is, azzal a céllal, hogy mire a szovjet Vörös Hadsereg eléri a Kárpátokat, ők is készen álljanak a fehér terror rendszerének megdöntésére. MMI. Soproni polg. m. ir. 1919—XV—165. 174 MMI. Arch. Α. II. 14/14. Idézi : Dokumentumok a magyar párttörténet tanulmányozásához, Π.. . . 200. 1.
