Századok – 1955
Közlemények - Kleinné N. Zsuzsa: Küzdelem a Dunántúlon az ellenforradalom hatalomrajutása ellen (1919 augusztus–december) 211
KÜZDELEM A DUNÁNTÚLON AZ ELLENFORRADALOM HATALOMRAJUTÁSA ELLEN 3 213 »A Nyugat-Dunántúlon uralkodó viszonyok között lehetséges lesz, hogy ezredes úr az előnyomulást gyorsan hajtsa végre és a lakosságnak nagymértékű csatlakozására számíthat.«9 Az ellenforradalom tehát harapófogóba fogta a Dunántúlt. Nyugatról Lehár, keletről Horthy csapatai nyomultak előre. »A hóhérok fegyverei« készen álltak arra, hogy a nép vére és kínszenvedése árán szerezzék meg az ellenforradalom győzelmét. Előrehaladásukat, térnyerésüket megkönnyítette az, hogy a Vörös Hadsereg II. hadtestével Craenenbrock vezérkari főnök, Sréter István ezredes és Horthy István révén már a Tanácsköztársaság idején szoros kapcsolatot teremtettek s ennek következtében augusztus l-e után a II. hadtest nagy részét sikerült átállít.aniok az ellenforradalom oldalára.10 Azok a remények, melyeket az ellenforradalom a Dunántúl megszállásához fűzött, hamarosan szertefoszlottak. A Tanácsköztársaságot ugyanis nem néhány ember akarata kényszerítette hazánk népére — ahogyan azt szerették volna elhitetni országgal-világgal. A tanácshatalom hazánk népének akaratából, forradalmi harca következtében valósult meg. Ebből a harcból pedig kivette részét a dunántúli nép is. A március 21-e előtti hatalmas paraszti földfoglaló mozgalom, az önkéntes szövetkezetalakítások a Dunántúlról, Somogyból, Fejérből indultak ki. Már a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt több helyen elűzték a főispán-kormánybiztosokat és direktóriumok vették kezükbe a hatalmat, mint március 10-én Kaposváron, március 14-én Szekszárdon.1 1 Ezek a harci tapasztalatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy a dolgozó nép a Tanácsköztársaság idején bátran és eredményesen szálljon szembe az ellenforradalom dunántúli akcióival. A márciustól augusztusig terjedő időt a tömegek szinte szakadatlanul harcban töltötték, harcban a munkáshatalom, saját hatalmuk megvédéséért. S egy részük készen állt arra, hogy augusztus l-e után is küzdjön a munkáshatalom megtartásáért, hogy szembeforduljon az ellenforradalommal. A fehér hadsereg diadalkapus fogadtatásról álmodozott, arról, hogy »véreik, elsősorban a földmívelő nép, mint felszabadító testvéreiket fogadják őket«.12 A fogadtatás nem is maradt el, de az aligha váltotta valóra az ellenforradalom terveit. I Augusztusban igen bonyolult volt az ország belső helyzete. Budapesten 6-ig a Peidl-kormány volt hatalmon, majd ezt követte az első nyílt ellenforradalmi kormány, Friedrich István vezetésével. De ugyanakkor csaknem augusztus végéig működött az utolsó szegedi ellenforradalmi kormány is. A kormányoktól s a hadügyminisztériumtól független hatalmat jelentett Horthy fővezérsége. A budapesti kormánynak nem sok beleszólása volt az ország ügyeibe. A Tiszántúlon, a Duna—Tisza közén, Budapesten, majd augusztus közepétől a Dunántúl nagyobb városaiban (Győr, Pápa, Veszprém, Székes-9 ITo. 10 Uo. és Kelemen B., i. m. 449—450. 1. 11 Juhász Nagy Sándor: A magyar októberi forradalom története. Bpest, 1945. 467—469. 1. Vendel István: Szekszárd megyei város monográfiája. Szekszárd, 1941. 241. 1. 12 MMT. Areh. Völgységi járási iratok. 1919. rendezetlen. (Bartal Aurél, Tolna és Baranya megyék kormánybiztosának plakátja.)
