Századok – 1955
Tanulmányok - Arató Endre: A magyar nemesség és az osztrák udvar nemzetiségi politikája a szabadságharc előtt 191
A MAGYAR NEMESSÉG ÉS AZ OSZTRÁK UDVAR NEMZETISÉGI POLITIKÁJA 207 A SZABADSÁGHARC ELŐTT szabad mozgását az országban. Sedlnitzky rendőrminiszter pedig 1844-ben megakadályozta, hogy az egy idő óta Horvátországban közkézen forgó »rendkívül izgató pánszláv irányzatú költeményt« továbbra is terjesszék. Ugyanígy 1845-ben a kormányhatóságok igyekeztek megakadályozni Tomasev Miklós könyvének kiadását, amely az »illír pártot támogatja«. Mi mással, mint a Metternich és József nádor által kifejtett politikával magyarázható, hogy Sedlnitzky 1846-ban, amikor a horvát-magyar ellentétek jelentősen elmélyültek, a magyar ellenzéket gúnyoló zágrábi litografált karikatúra szerzője ellen indított eljárást. Ugyanebben az időben Sedlnitzky betekintést kért egy Illíria földrajzáról szóló kéziratba is. Ezenkívül a kormányhatóságok felső utasításra figyelemmel kísérték a zágrábi, körösi, károlyvárosi horvát és a zombori szerb olvasóköröket, kaszinókat. — A szlovák mozgalom ellenőrzésére is történtek hasonló intézkedések. Szőgyéni László, a cenzortestület elnöke 1846-ban arra kérte a kancellárt, hogy az 1845-ben megindult szlovák lapot tüzetesebben vizsgálják felül, mert abban az utóbbi időben »ingerlő cikkek« jelentek meg, amelyek »a nemzetiségi tusákat és súrlódásokat táplálhatják«. Ugyanekkor a cenzori testület elnöke figyelmeztetett egy korábbi határozatra is, »mely szerint a tót irodalom ssüleményeinek kezelésében különös kímélet rendeltetett«. A »divide et impera« politikájának új formáját, a kiegyenlítő politikát e példa vüágosan mutatja : éber vizsgálat, a nemzetiségi ellentétet szító cikkek kicenzurázása a szlovák politikai lapból, de ugyanakkor a szlovák mozgalom, jelen esetben a kulturális mozgalom támogatására vonatkozó határozat sem kerülheti el a pozsonyi cenzor figyelmét. Emellett Sedlnitzky rendőrminiszter árgus szemekkel figyelte a szlovákok politikai mozgalmát. Mindez természetesen nem jelentette azt, hogy az osztrák kormány a magyar mozgalomhoz hasonló mértékben akadályozta volna e mozgalmak fejlődését. A magyar vezetőosztály, illetőleg a kormány részéről a nemzetiségi politika négy különböző formáját figyelhettük meg, amelyek azonban nem váltak el élesen egymástól. A leginkább elválasztható a magyar ellenzék nemzetiségi politikája a többi három irányzattól. Ugyanakkor voit közös vonása — éppen a liberalizmus vonatkozásában — Széchenyi politikájával. Nem \rolt olyan éles az átmenet Széchenyi és az aulikusok, még kevésbé az aulikusok és az osztrák kormány nemzetiségi politikája között. A középnemesség állásfoglalását egyrészről, az aulikusok és a kormány állásfoglalását másrészről azonban ég és föld választotta el egymástól. Nem kétséges, hogy a haladá st súlyos hibái ellenére is az ellenzék képviselte. JEGYZETEK Ε tanulmány Magyarország története (egyetemi tankönyv) II/l kötete (1790—1849) egy részfejezetének bővített változata. Ennek megfelelően e tanulmány a szűkebb értelemben vett nemzetiségi politikával foglalkozik, nem tárgyalja a magyar vezető osztály pozitív nemzeti törekvéseit (magyar nyelvért folytatott harc, a magyar kultúra fejlődése stb.) ós külön-külön a magyarok és a nemzetiségek viszonyát. A tanulmány csak a nemzetiségi politika fővonalaival, ideológiájával, a magyar vezető osztály és az osztrák kormány különböző csoportjainak és képviselőinek állásfoglalásával és a nemzetiségi politika gyakorlati megvalósulásának egy-két mozzanatával foglalkozik. A XVIII.. század vége és a XIX. század első évtizedei nemzetiségi politikájára vonatkozóan — éppen a negyvenes évekkel való összehasonlítással kapcsolatban — a legfontosabb munkák, ill. forráskiadványok : Horváth Mihály : Magyarország történelme, 8. k. (Bpest, 1873.) nemzetiségi mozgalmakra vonatkozó fejezetei, amelyek alap-
