Századok – 1955

Tanulmányok - Elekes Lajos: A központosító politika belső erőforrásai a XV. század második felében 1

14. ELEKES LAJOS Az áruforgalom nagyobb területeket felölelő részét a városok és jelentősebb mezővárosok »országos« vásárai, mindennapi szükségleteket kielégítő, helyi jelentőségű részét pedig a csaknem minden népesebb helységben megtartott hetivásárok bonyolították le. A forgalom méretei ismeretlenek. Azonban a vásárok gyakorisága, látogatottsága, a forgalomba hozott áruk értékéről fennmaradt töredékes adatok alátámasztják azt az állítást, hogy a piaci kapcsolatok sokoldalúbbá váltak és megszilárdultak, kivált az egyes körzeteken belül, azonban — kisebb mértékben — országosan is. Az egyes körzeteken belüli kapcsolatok megerősödése tette szükségessé a mértékegységek rendezését (amit már előbb, országos méretekben kívántak, de sikertelenül), körzeti méretekben, de eredményesen. így teszi Mátyás kötelezővé Erdélyben azokat a mértékegységeket, melyekben a szász városok már előbb megegyeztek. Más nagy városok — Kassa, Pozsony — körzeteiben az ottani mértékek terjednek, jórészt elfojtva a körzet területén uralkodó sokféleséget. Emellett az ország központjának, Budának mértékiei csaknem valamennyi körzetben növekvő szerephez jutnak. A körzeteken belüli kapcsolatok mellett erősödtek a körzetek közti kapcsolatok is ; ugyanakkor gyengültek ama szálak, melyek ezek némelyikét külföldi körzetekhez fűzték. (Megmaradnak a szepesi-sárosi városok lengyel kapcsplatai. Viszont Sopron, Pozsony német kapcsolatai gyengülnek, részben Mátyás külpolitikájának következtében. A szász városok kezdenek visszaszorulni a román fejedelemségekből, melyeknek városai maguknak követelik a helyi kereskedelem lebonyolítását.) Űjabb árukról hallunk, melyeket országos szükségletre termeltek és országszerte széthordták : a felvidéki városok vászna, a szász városok viasza és posztója mellett ilyenek a kolozsvári bőrgyártás termékei ; ilyennek tekinthetők a nagy városok fegyvergyártásának termékei is. A körzeteket szorosabban összefűző, az országot lassanként áthálózó kapcsolatok jutnak kifejezésre a nagyobb városok kereskedelmének kiterjesztésében (ami rendszerint a piac részeinek monopolizálásáért vívott harcok során, egymásközti összeütközéseikkel kapcsolatos eljárások és uralkodói intézkedések alkalmával mutatkozik meg), valamint »az áruikkal az egész országot, keresztül-kasul bejáró« kereskedők gyakoribb említésében. Az áruforgalom fejlődése megnövelte a hivatásos kereskedők elkülönült rétegét és ennek szerepét (bár az áruk jelentős, valószínűleg túlnyomó része még mindig közvetlenül a termelőtől, a kereskedő kikapcsolásával jutott a fogyasztóhoz). A növekvő forgalom lébonyolítása megkövetelte a szállítás technikájának és szervezetének tökéletesítését. A forrásokban gyakran szerepelnek (Mátyás 1472-i dekrétumában is helyet kapnak) a. »paraszti szekerészek« ; ugyanakkor a nagyobb városokban a szállítók már több ágra differenciáltan, szervezetbe tömörülve bukkannak fel. A század folyamán a belföldi forgalomban indul fejlődésnek, majd a külforgalom lebonyolításában is növekvő szerephez jut több könnyű, erős, gyorsmozgású szekérfajta, köztük a később európai hírnévre jutó »kocsi«. Ezek a tények közvetve bizonyítják a piaci kapcsolatok fejlődéséről mondottakat. Megállapítható tehát, hogy a piaci kapcsolatok kiszélesedtek, sokoldalúbbá váltak és megszilárdultak ; az ország lakosságának jelentős része számára a szükségletek kielégítésének feltételévé, a mindennapi élet szerves részévé váltak. Az országos piac korábban kibontakozott elemei megszilárdultak és újakkal bővültek.