Századok – 1955

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Pach Zsigmond Pál–Hanák Péter: A csehszlovák történészek smolenicei konferenciája 121

A CSEHSZLOVÁK TÖRTÉNÉSZEK SMOLENICEI KONFERENCIÁJA 123 tézisek jelenlegi szövegében helyenként még nem mentes némi sematizmustól. Élesebben rá kell mutatni arra, hogy a középkor súlyos maradványainak továbbélése következtében a munkásmozgalom előtt az oroszországihoz sok tekintetben hasonló feladatok állottak : az agrárkérdés és a nemzeti kérdés demokratikus megoldása, a polgári-demokratikus forradalom befejezése és átfejlesztése szocialista forradalommá. Számos felszólaló foglalkozott a szociáldemokrácia és a munkásmozgalom egyéb irányzatai értékelésével. A legfőbb tanulságként azt szögezték le, hogy részletesebben kell kidolgozni á baloldal szerepét, szemben a kispolgári anarchista irányzattal — amelyet a cseh SzDP opportunizmusa ellenére sem lehet akárcsak viszonylag haladónak is nevezni —; főként pedig nagyobb hangsúlyt kell adni a szocialista munkástömegek forradalmi tevékenységének, szemben az opportunista szociáldemokrata pártvezetéssel. A Π. rész tézisei megvitatásának záróakkordja az az elismerés volt, amely méltán illeti meg a szerzőket a monarchia területén élt népek közös harcainak kiemeléséért. Meggyőződésünk, hogy a készülő tankönyvben még szélesebben tárulnák majd az olvasó elé a cseh, szlovák, lengyel, ukrán és magyar népi tömegek közös harcai, amelyek népeinket már annak idején, a reakciós Habsburg államalakulaton belül összefűzték a társadalmi és nemzeti felszabadulásukért vívott harcukban. * * A III. rész. téziseinek vitáját a szerkesztőknek, J. Vesely, a Csehszlovák Kommunista Párt Történeti Intézete igazgatójának és M. Gosiorovsty, a bratislavai egyetem professzorának referátumai vezették be. A szerkesztők rámutattak arra a különlegesen fontos tudományos és politikai feladatra, amelyet a cseh és szlovák nép legújabbkori történetének marxista megvilágítása jelent, hiszen a burzsoá történethamisítás elsősorban ezt a korszakot vette célba. Rámutattak azokra a rendkívüli nehézségekre, amelyekkel e — tudományos szempontból jóformán feltáratlan — korszak anyagának összeállítása során meg kellett küzdeniök. Nagyrészt e nehézségekből adódnak azok a fogyatékosságok, amelyeket a vitanyitó referátumok is önkritikusan feltártak. A referátumokat követő vitában I.1. Udalcov, Sz. I. Praszolov és A, I. Nyedorezov, a szovjet delegáció tagjai, a népi demokratikus országok több képviselője, továbbá a cseh és szlovák történészek széles gárdája vett részt, többek között A. Dobry, L. Veinar, VI. Knef, K. Gajan, M. Zachoval. A hozzászólók a III. rész téziseit is jelentős tudományos eredményként értékelték és egyöntetű elismeréssel méltatták pozitívumait. A tézisek helyesen emelik ki a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának progresszív történelmi jelentőségét ; ugyanakkor sikerrel szállnak szembe a köztársaság demokratizmusát dicsőítő burzsoá legendákkal, leleplezve a masarykizmus lényegében nópellenes, burzsoá jellegét és a nyugati imperialista hatalmakat kiszolgáló, nemzetietlen szerepét ; helyesen ábrázolják a csehszlovák munkásosztály ós a dolgozó nép meg nem alkuvó harcát a tőkés rendszer ellen, különösképpen a barbár nemet fasizmus nyomasztó igája ellen, megmutatva Csehszlovákia Kommunista Pártjának élenjáró szerepét a cseh és szlovák nép felszabadulásáért vívott harcban. A tézisek híven tükrözik vissza azt a hatalmas történelmi fordulatot, amelyet a Szovjetuniónak a második világháborúban aratott győzelme és Csehszlovákia felszabadítása jelentett. Végül külön hangsúlyozni kívánjuk, hogy a csehszlovák történészek elkészítették a népi demokratikus korszak történetét áttekintő tézisek nagy részét is, ami ösztönzést és tanulságot nyújthat a magyar történettudomány számára. A III. rósz téziseinek hiányosságairól szólva, első helyen említhetjük a periodizációs problémákat. Számos felszólaló méltán kifogásolta, hogy a tankönyv III. kötete 1918 októberével, a Csehszlovák Köztársaság kikiáltásával kezdődik. Helyesebbnek tartották, hogy a kötet 1917 novemberével vegye kezdetét, minthogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének talaján sarjadtak ki az Osztrák-Magyar Monarchiát megdöntő forradalmak és vált lehetővé —- amint erre a tézisek is utalnak — a Csehszlovák Köztársaság megalakulása is. A hozzászólók többsége nem fogadta el az első és második'szakasz (»Harc a Csehszlovák Köztársaság politikai jellegéért« 1918—1920, illetve »Útban a burzsoázia uralmának átmeneti stabilizációjához« 1921—1925) alapvető jellemzését és időbeli elhatárolását. Joggal mutattak rá arra, hogy a forradalmi fellendülés szakasza Csehszlovákiában is 1923-ig tart, s a kapitalizmus részleges és időleges stabilizációja csak 1924-től számítható. A konferencián igen alaposan megvitatták az 1918—1920-as forradalmi átalakulás számos fontos elvi kérdését. Ezek közül megemlítjük azokat- a kritikai megjegyzéseket, amelyek a forradalmi helyzet objektív feltételeinek alaposabb kidolgozását kíván-