Századok – 1955
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Pach Zsigmond Pál–Hanák Péter: A csehszlovák történészek smolenicei konferenciája 121
124 ' ' PACH ZSIGMOND PÁL — HANÄK PÉTER ták. (Itt jegyezzük meg, hogy hasonló igény merült fel az 1848-as polgári forradalom előzményeivel, a századforduló utáni forradalmi válsággal kapcsolatban, továbbá általában a forradalmak osztályeröviszonyait illetően is.) A ΙΠ. rész sem teljesen kielégítő az objektív gazdasági törvények működésének konkrét ábrázolását illetően. Ha a szabad versenyen alapuló kapitalizmus időszakában a termelési viszonyok és a termelőerők jellege közötti összhang törvényének problematikáját szükséges mélyebben elemezni, akkor az imperializmus, kiváltképpen pedig a kapitalizmus általános válságának időszakában a termelési viszonyok és a termelőerők jellege között egyre jobban kiélesedő ellentétet kell a tárgyalás középpontjába állítani, mint amely objektíve meghatározza a kapitalizmus elkerülhetetlen pusztulását, a szocialista forradalom győzelmének szükségszerűségét. Ebből a szempontból még nem tekinthetők véglegesnek a téziseknek azok a részei, amelyek a munkásosztály helyzetével, elnyomorodásával és a csehszlovák burzsoá köztársaság agrárviszonyaival foglalkoznak. Nem kétséges, hogy-ezeknek a kérdéseknek a behatóbb vizsgálata ègyben jobban megalapozza a munkás-paraszt szövetségnek, e sarkalatos kérdésnek megértetését, jobban megvilágítja annak az erőnek a létrejöttét, amely képes megdöntetni a kapitalista rendet és megvalósítani a szocialista társadalmat. A vita résztvevői rámutattak azokra a feladatokra, amelyek e téren várnak a tankönyv szerzőire. A fentiékkel összefügg a nemzetiségi kérdés tárgyalásának néhány hiányossága. A szerkesztői referátumok ós a hozzászólások alapján kialakult az a nézet, hogy a tankönyvben több figyelmet kell .fordítani a burzsoá Csehszlovákia nemzetiségeinek helyzetére, mozgalmaira, éles különbséget téve e nemzetiségek burzsoáziájának reakciós,, soviniszta tevékenysége és dolgozó osztályainak szocialista és demokratikus mozgalmai, internacionalista szelleme között. A tézisek nem használják ki teljesen azt a lehetőséget, amelyet a cseh imperialista burzsoázia leleplezéséhez nemzeti elnyomó politikájának élesebb megvilágítása nyújthat. A szovjet történészek rámutattak annak — a fentiek után némileg váratlanul ható — tézisnek a tarthatatlanságára, hogy t. i. a burzsoá köztársaság bukásában döntő szerepet a nemzetiségi ellentétek kirobbanása játszott volna. A valóság az, hogy »a Csehszlovák Köztársaság 1938—1939-ben.az imperialista hatalmak diktátuma és a hazai burzsoázia kapituláns klikkjének árulása következtében semmisült meg«.* A III. rész színvonalas vitáján felmerült számos egyéb fontos kérdés közül egyet kívánunk még kiemelni : a cseh burzsoáziának éa nyugati imperialista támaszainak leleplezése mellett jobban ki kell domborítani a német militarizmus veszélyének különös jelentőségét a kelet-európai országok- így Csehszlovákia - szempontjából. Szenvedélyesen és a vádoló tények erejével fel kell szítani a gyűlöletet a német fasizmus népet-nemzetet irtó barbársága ellen. Egyszersmind történetileg' alá kell támasztani, hogy Európa, mindenekelőtt a kelet-európai országok biztonsága elválaszthatatlan egy demokratikus Németország lététől és felvirágzásától. A konferencia plenáris ülései mellett rendkívül termékenyeknek bizonyultak azok a baráti megbeszélések, amelyeken a csehszlovák történészek és vendégeik szűkebb körben a vitát tovább vitték, egy-egy részletkérdést mélyebben megtárgyaltak, vagy saját kutatásaikról számoltak be és kölcsönösen kicserélték tapasztalataikat. Ε szívélyes légkörben folyt beszélgetések nagyban hozzájárultak a baráti országok történészei közötti kapcsolatok továbbfejlesztéséhez és az együttműködés további kiépítésének kiindulópontjává váltak. Különösen jelentős volt az az ülés, amelyen P. N. Tretyakov professzor vezetésével az egyes delegációk néhány közvetlenül előttünk álló közös feladat alapelveiben és az 1955. év néhány közös rendezvényének előkészítésében jutottak megállapodásra. A csehszlovák történészek smolenicei konferenciája J. Macék zárószavával fejeződött be. J. Macek a konferencia munkáját igen pozitívan· értékelte, mint amely nagy segítséget nyújtott a szerzőknek a tézisek átdolgozásához és a tankönyvek elkészítéséhez. Egyúttal összefoglalta azokat a legfőbb teendőket, amelyeket a szerzői kollektíváknak végre kell hajtaniok. Ezek sorából kiemeljük a következőket : meg kell mutatni a munkásosztálynak, a társadalmi haladás vezetőerejének szerepét a maga teljességében, továbbá a munkás-paraszt szövetséq létrejöttének szükségszerűségét ; ki kell emelni a cseh és szlovák nép mélyengyökerező történelmi kapcsolatait és a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának szükségszerű voltát ; szélesen és sokoldalúan fel kell tárni a szomszédos baráti országok népeinek közös történelmi sorsát, egymásrautaltságát, kölcsönös kapcsolatait és közös harcait ; ki kell dolgozni az objektiv gazdasági törvények történelmi * .4.7. Nyeclorezoi·—Sz. I. Praszolov : A csehszlovák történészek koníereneiája Csehszlovákia új-és legújabbkori történetének téziseiről. Vopr. Iszt. 1954. 11. sz.
