Századok – 1955

Vita - Hársfalvi Péter: A Magyar Történelmi Társulat Keletmagyarországi Csoportjának vitája a Századok szerkesztőségi ülésének anyagáról 111

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KELETMAGYAROBSZÁGI CSOPORTJÁNAK VITÁJA A SZÁZADOK SZERKESZTŐSÉGI TLÉSÉNEK ANYAGÁRÓL A Magyar Történelmi Társulat tudományos folyóiratának, a Századoknak kibővített szerkesztőbizottsága 1953 november végén és decemberében nagy jelentőségű vitaülést .tartott. Ezen a vitaülésen a magyar történetírás jelenlegi helyzete, a felszabadulás óta eltelt időszak eredményei ós hiányosságai kerültek megtárgyalásra. Eddig ez a vita elsősorban a Társulat vidéki csoportjainál gyűrűzött tovább. így 1954. szeptember 30-án a Társulat Keletmagyarországi Csoportja tartott vitaülést, ahol a debreceni történészek kifejtették véleményüket a szerkesztőségi vita anyagával kapcsolatban. A megbeszélés alapját képező referátumot a csoport titkára, Szendrey István egyetemi tanársegéd készítette. A vitán egyetemi oktató, középiskolai tanárok, levéltárosok, meghívott egyetemi hallgatók, valamint a Társulat budapesti kiküldöttjei vettek részt. A vita által felvetett problémákat a következőkben foglalhatjuk össze. Szendrey István ieferátuma elején röviden érintette a Magyar Történelmi Társulat 1949-es újjáalakulása óta eltelt időszak eredményeit. Elsősorban is arra utalt, hogy a Társulat újjáalakulása fontos tudománypolitikai győzelmet jelentett és új helyzetet teremtett a magyar történettudomány frontján. A Társulat egyik legfontosabb feladatunknak tűzte ki : pótolni azokat a hiányosságokat, amelyeket a régi történetírás programszerűen elhanyagolt (pl. a munkásmozgalom története, 1918—-19 története, általában a legújabbkori magyar történelem). Nem kevésbé fontos feladatunk volt megtisztítani a magyar nép forradalmi hagyományainak és küzdelmeinek — elsősorban 1848—49-nek — történetét a sok hamisítástól. Az azóta eltelt öt év alatt az új magyar történetírás igen lényeges eredményeket ért el. Legfontosabb eredménynek tarhatjuk azt, hogy a magyar történettudomány művelésének alapja azóta egyre inkább a történelmi materializmus lett, az egyedül helyes és tudományos szemlélet és kutatási módszer. Ezeken a kétségtelenül legjelentősebb elvi eredményeken túl Szendrey vázolta konkrét eredményeinket is. Ezek során kiemelte, hogy elsősorban a Magyar Történész Kongresszuson elhangzott előadások és korreferátumok jelentenek nagy előrehaladást Magyarország és a Szovjetunió, illetve Magyarország és a népi demokráciák közötti történelmi kapcsolatok felkutatása terén. Ismertetve a helytörténetírás vonalán elért eredményeinket, Szendrey referátuma rátért a Történelmi Társulat tevékenységére s kiemelte, hogy a Társulat »a vidéki csoportokon keresztül igyekszik összehozrr a történelmi kérdések iránt érdeklődőket. A Társulat ilyen szervezése révén értünk el jelentős eredményeket az ismeretterjesztés vonalán s a népszerű kiadványok sorozata valóban nagy népszerűségnek örvend széles körökben.« A referátum és a hozzászólók a továbbiakban a magyar történettudomány eddigi fejlődésével és jelenlegi eredményeivel kapcsolatos problémákról szóltak, többek között a történész egységfront kérdéséről. A referátum megállapította, hogy a Társulat újjáalakulása idején célkitűzéseink ebben a vonatkozásban helyesek voltak. Ez a helyes program és célkitűzés azonban jelentős eredmények mellett — különböző okok következtében — nem teljeseri valósult meg. Az egységfront kérdéséhez szorosan kapcsolódott a kritika, a vitaszellem kérdése. Szendrey referátuma hangsúlyozta, hogy a legtöbb hiányosságot az okozta, hogy nem bontakozott ki eléggé az egészséges vitaszellem. Ez volt egyik fő o>ía a/ elméleti kérdések elhanyagolásának is. Véleménye szerint általában kevés és túl általános volt a bírálat. Példákat hozott fel a bírálat helyes és helytelen módszereire is. Ehhez kapcsolódva Varga Zoltán hangsúlyozta, hogy vitáinkat máris fenyegeti a formálissá válás azáltal, hogy túlhalmozzuk a vitalehetőségeket, de ugyanakkor nem biztosítjuk az alapos és körültekintő vitákhoz szükséges felkészülést. Enélkül a viták és a kritikák továbbra is általánosságban fognak maradni. Az egészséges kritikai szellem kialakulásához — mondotta Varga Zoltán — az szükséges, hogy a viták szervezése és az írásos kritika terén komoly előkészítő munkálatokat lehessen végezni. Szabó István a Századok kritikai rovatát bírálta, melyet szegényesnek tartott. Nézete szerint a rovat gondos ápolásának