Századok – 1955

Vita - Hársfalvi Péter: A Magyar Történelmi Társulat Keletmagyarországi Csoportjának vitája a Századok szerkesztőségi ülésének anyagáról 111

112 HÁRSFALVI PÉTER — egyebek mellett — igen nagy pedagógiai jelentősége is van. A kritikai irodalom a fiatal történésznemzedék egyik fontos szárnypróbálgatási lehetősége. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a könyv ismertetési és kritikai lehetőségekből a vidékiek is jobban kiveszik ezután a részüket. Vörös Karoly id ;vágó felszólalásában a tudományos bírálat helyes módszereivel foglalkozott : a tudományos bírálat csak abban az esetben lehet helyes és meggyőző, ha elvi alapokon nyugszik és mellőzi a személyes indulatokat, ha a bírált munkát égészóben veszi vizsgálat alá, és a mii tudományos módszerét ós szemléletét nem kiragadott gondolatok vagy gondolattöredókek alapján, hanem átfogóan vizsgálja. A referátum és a vita is érintette a kádernevelés, a káderkiválasztás és a káderek foglalkoztatásának kérdését. Ennek kapcsán elsősorban az egyetemi oktatók, az egyetemi oktatás, a középiskolai tanárok és a középiskolai történelemoktatás problémái merültek fel. Szendrey véleménye szerint az egyetemi hallgatók és a tansegédszemélyzet igen nagy kötelező óraszámmal túl vannak terhelve. Mulasztásaink vannak a középiskolai tanárok foglalkoztatása terén is. A hozzászólók bírálták az egyetemi tantervi kereteket, kiemelték a latin nyelv elhanyagolásának hibáját, az egyetemes történelem oktatásának szétaprózását, mint ami nehézzé teízi a hallgatók számára az egyetemes történelem összefüggő áttekintését és a történeti törvényszerűségek megértését. Sok szó esett a középiskolai történelemoktatás kérdéseiről is, elsősorban Veress Géza és Porcsalmy János felszólalásában. Porcsalmy a középiskolai ós általános iskolai tanárok nagy elfoglaltságában kereste az okát annak, hogy miért nem kapcsolódnak be a tanárok a kutató munkába. A készség pedig a tanárokban ehhez a munkához megvan, amit az is bizonyít, hogy Debrecenben hót középiskolai tanár végez rendszeres kutatómunkát. Veress Géza igen tartalmas felszólalásában különösen a középiskolai történelmi tankönyvek hibáit elemezte. Hársfalvi Péter azokról a teendőkről szólt, amelyek a történettudomány társadalmi funkciójának, általános hivatásának a tisztázása területén reánk várnak. Szó esett a továbbiakban arról is, hogy helyes lenne, ha a forráskiadványok munkálataiba szorosabban bekapcsolódhatnának a vidéki történészek is, és hogy helyes lenne a publikációs lehetőségeket gazdagítani (Szabó Istvín, Korwyróczy György). A vita egyik fogyatékossága volt, hogy túl keveset foglalkozott a helyi csoport életével, eddigi munkájával, jelenlegi helyzetével és feladataival. Ezekkel a kérdésekkel a referátum keveset foglalkozott, a csoport helyi feladatainak és jövő munkájának a megjavítására kevés javaslatot vetett fel, túl szűken vizsgálta a csoport eredményeit és hiányosságait. Ebben a vonatkozásban szólott a debreceni munkás- és parasztmozgalmakat kutató munkacsoportok nehézségeiről, a felolvasások iránti érdeklődés csökkenéséről. A feladatokkal kapcsolatban utalt arra, hogy rendezni kellene országosan a társulati tagság üoyét, valamint arra, hogy helyes lenne egy Alföldi Kutató Intézet felállítása. Ismertette á helyi csoport arra vonatkozó tervét, hogy ebben az évben kísérletképpen az előadások kettős rendszerét óhajtja bevezetni. Egyrészt rendezni óhajt a csoport zártkörű vitaülóseket, me'yeken a történetkutatás elvi és gyakorlati kérdéseit vitatja meg, másrészt rendezni kíván nyilvános előadásokat lehetőleg olyan témakörből, amely sokakat érdekel. Ennek a munkának sikeréhez azonban szükséges a központ fokozottabb támogatása minden vonatkozásban. A vita folyamán a helyi csoport és a helyi történészek munkájával kapcsolatban Györffy. Sándor és Hársfalvi Péter rámutattak elsősorban is arra, hogy a csoport eredményei sokkal gazdagabbak annál, mint ahogyan ezt a referátum bemutatja. Itt elsősorban utaltak Szabó István és Varga Zoltán professzorok országosan ismert eredményes munkásságára. Megemlítették azt, hogy a debreceni történészek igen komoly munkát végeztek az egyetemi oktatómunka területén és az ismeretterjesztő előadások kapcsán. Azt is megállapították, hogy igen jelentős eredményeket ért el a két munkacsoport is a kutatás területén és jelenleg is igen fontos témán dolgoznak. A debreceni munkásmozgalom történetéről szóló tanulmányok egyrésze komoly eredményt mutat — a munkacsoport négy tagja nyert díjat a Társulat országos pályázatán. A parasztság történetével foglalkozó tanulmányok között is vannak olyanok, melyek igen komoly eredménnyel kecsegtetnek. így pl. a majorsági zsellérek kérdésével, a Szabolcs megyei agrár-szocialista mozgalmakkal, a Békés megyei aratósztrá kokkal, az úriszék kérdésével, a Kismarja község monografikus feldolgozásával foglalkozó tanulmány stb. Éppen az említett eredmények alapján mondhatta Györffy Sándor felszólalásában azt is, hogy a helyi csoport munkája és jövője tekintetében indokolatlan bármiféle pesszimizmus, ami néhány fiatal történész hozzászólásában érződött a vita folyamán. Ugyancsak ő mutatott rá arra is, hogy mind kiadási, mind egyéb kérdésekben a központ messzemenően támogatni fogja a vidéki kutatókat.