Századok – 1955

Vita - Hegedüs Viktor: Hozzászólás Sándor Pál: „A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához” c. cikkéhez 107

108 HEGEDŰS VIKTOR nagyobb hiba, mert a szerző maga hangsúlyozza, hogy gazdaságtörténetet nem lehet országos méretű összefoglaló munkákkal kezdeni. Miből fakadnak ezek a hiányosságok? - Valószínűleg abból, hogy Sándor elvtárs nem tisztázta kellően, hogy mivel is kell foglalkoznia a historiográfiai természetű munkának, és hogy milyen gyakorlati célt kell szolgálnia. A magyar polgári agrár- és paraszttörténeti irodalomról írt marxista munkának, úgy gondoljuk, az lenne a feladata, a tárgya, hogy ezt az irodalmat a magyar történelem fejlődésébe, a társadalmi, tudományos és történeti ismeretek mindenkor adott színvonalába beágyazva, kritikailag tárgyalja. Éppen ez a sokrétűség, minden-oldalúság adja a historiográfiai munkában a sok nehézséget, de a munka becsét is. Csak ezt a sokrétű feladatot elvégezve képes gyakorlati célját elérni a historiográfia ; nevezetesen azt, hogy a történetírás múltját, fejlődésének rendszerét megadva és a kritika mérlegén megvizsgálva, új feladatokra terelje a kutatók figyelmét és egyúttal gyakorlati segítséget adjon nekik azzal, hogy a történetírás történetének fővonalát megrajzolja. Sándor elvtárs cikke ezeknek a követelményeknek csak részben tesz eleget. Munkáját csak a »céhbeli« történészekre korlátozta, holott köztudomású, hogy történeti irodalomnak nemcsak a történészek írásait tekintjük. Tévedés ne essék. A legfontosabb a hivatásos történészek munkássága, de ezen túlmenően a társadalomtudományi irodalomnak sok olyan alkotása van, amely ha nem is kizárólagosan, de a történeti irodalomhoz is tartozik. A cikk első fejezete azért vált egysíkúvá, szűkké, mert pl. egy szó említés sem történt a »Huszadik Század« írógárdájáról és általában kevéssé vonta be tanulmányába a közgazdasági írók műveinek elemzését. A »Késői liberalizmus irodalmára«, helyesebben erre a korszakra jellemzőek ti. Dániel Arnold cikkei is, hogy csak egy példát ragadjunk ki. Az ellenforradalmi korszak előtti agrár-és paraszttörténetre vonatkozó irodalomból kihagyható-e Csizmadia Sándor, Rácz Gyula, Szántó Menyhért, Ágoston Péter, Leopold Lajos, Zigány Zoltán, Szeberényi Lajos Zs. stb. munkássága? Készakarva emeltem ki elsősorban ezeket a neveket és nem Bernát István, Rubinek Gyula vagy akár Tisza István nevét, akiknek vonatkozó munkáit szintén fel lehet és fel kell használni egy ilyen természetű munkában. A »Huszadik Század« írógárdájának működését azért emeltem ki a példák közül, mert a polgári radikális írók, publicisták, szaktudósok munkásságának analízisével még nagyrészt adós a marxista történettudomány. Ez a sokszínű csoport — a polgári radikálisok csoportja — ma is többé-kevésbé nyílt kérdés előttünk. Történelemszemléletük megvizsgálása — és különösképpen a munkás- és paraszttörténet szempontjából — perdöntő bizonyítékokat szolgáltathat mellettük is, ellenük is. A »Huszadik Század« íróit és a szociáldemokrata publicistákat, írókat ki kell emelni azért is, mert ezek nélkül nem tudjuk meg, hogy hogyan, milyen körülmények között és formában jelent meg a marxizmus éppen az agrár- és paraszttörténeti irodalomban is. Ézek a vizsgálatok sok kérdést világosabbá tehetnének, többek között a szociáldemokrata párt parasztpolitikájának történetével kapcsolatban is.