Századok – 1955

Vita - Hegedüs Viktor: Hozzászólás Sándor Pál: „A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához” c. cikkéhez 107

HOZZÁSZÓLÁS SÁNDOR PÁL: »A MAGYAR AGRÁR ÉS PARASZT TÖRTÉNET POLGÁRI IRODALMÁNAK KRITIKÁJÁHOZ« C. CIKKÉHEZ A Századok szerkesztőbizottsága az 1954. 2 —3. számban vitára bocsá­totta Sándor Pál : »A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához« c. cikkét. A cikkhez a következőkben kívánok hozzászólni. Természetesen nem törekszem arra, hogy a problémákban igen gazdag anyaghoz minden oldalról hozzászóljak, inkább egy-két olyan kérdést kívánok felvetni, amelyek historiográfiai munkánknak alapvető módszertani problé­máihoz tartoznak. Elöljáróban hangsúlyoznunk kell, hogy Sándor Pál úttörő, nagy jelentő­ségű munkát végzett. Sokan és több alkalommal hangoztatták már, hogy jelen fejlődési fokunkon a historiográfiai munkának milyen nagy jelentősége van. A kezdeményezés érdeme, melyet már joggal várhattunk volna előbb is, Sándor Pálé, aki cikkében nagyjában megadta polgári agrár- és paraszttörténeti irodalmunk kritikájának fő vonásait. Nem lehet azonban egyetérteni Sándor elvtárs felfogásával a következő kérdésekben. ' A cikk címében történeti irodalmat említ, ami sokkal nagyobb anyag feldolgozására kötelezte volna a szerzőt. Polgári agrár- és paraszttörténeti irodalmunknak csak egy részét közli a cikk, még ha az a leglényegesebb része is. Több helyen a történeti irodalom bírálatát egyes történészek, vagy történész csoportok munkásságának jellemzésével azonosítja. Ez a módszer a követ­kező hibákhoz vezetett. 1. Az anyag összeállításánál nem jutott kellő hely az egyes történeti iskolák, irányzatok egymással szembeni harcának. Különösen a cikk első feje­zeténél tűnik szembe ez a fogyatékosság. A cikk szerint az ellenforradalom korszakát megelőzően lényegeset csak Wencel, a Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, Tagányi, Acsády és Márki adott a magyar falu történetével kapcsolat­ban. Ezzel a módszerrel még akkor sem lehet egyetérteni, ha figyelembe vesz­szük, hogy »— a szétforgácsolódás veszélyét kerülni igyekezve —« csak a nagy önálló feldolgozásokat elemezte. Ebből a nézetből az említett korszak történet­írásának leegyszerűsítése, szűkítése következett. 2. Ebből következik, hogy a cikkből nem látjuk, hogy a marxizmus mikor és hogyan jelentkezett agrár- és paraszttörténeti irodalmunkban. Nem vitás, hogy ez a kérdés is ide tartozna, minthogy, nem valószínű, hogy a szerző a szociáldemokrata történeti irodalmat egészében véve a nem polgári irodalom­hoz sorolná, vagy úgy vélekedne, hogy a marxizmus csak a felszabadulás után kezdett behatolni a magyar történetírásba. 3. A Művelődéstörténeti Iskola munkásságának ismertetésénél kitér a helytörténeti kutatások, a részletmunkák fontosságára, de ugyanakkor semmi teret nem szentel arra, hogy bemutassa polgári helytörténeti, agrár- és paraszt­irodalmunk vagy az ezt részben pótoló egyéb irodalom kritikáját. Ez annál is

Next

/
Thumbnails
Contents