Századok – 1955
Vita - Lederer Emma: Historiográfiánk történetibb vizsgálatáért 103
106 LEDERER EMMA: HISTORIOGRÁFIÁNK TÖRTÉNETIBB VIZSGALATÁÉRT annál inkább szükség van, mert minden reakciósság mellett éppen ebben a kötetben nyüvánul meg a legjobban az a németellenesség, amely — persze súlyos korlátokkal — lényegében a népiségtörténeti tanulmányok legtöbb szerzőjénél jelentkezett. Visszatérve most már megjegyezéseim kiinduló pontjára, ha történészeinknek segítségükre akarunk lenni saját munkáik értékének felbecsülésében, ezt sokkal gondosabb analízissel kell elvégeznünk, mint ahogyan ezt Sándor Pál teszi. Helytelen az is, hogy müyen kevéssé érinti az általa megbírált történészeknek felszabadulás utáni fejlődését. Bár egy megjegyzésben utal arra, hogy ezek közül a történészek közül nem egy már a mi utunkon halad, s említi azt is, hogy továbbfejlődésükben az elvi bírálat segítségükre kell, hogy legyen, véleményem szerint helytelen, hogy nem említi meg, kik ezek a történészek, s hogy meddig jutottak el új fejlődésükben éppen az agrártörténet feldolgozásának területén. Nem lehet említés nélkül hagyni azt a tényt, hogy éppen az agrártörténettel foglalkozó történészeink legkiválóbbjai találtak rá a marxizmus—leninizmus útjára, Nem lehet közömbös számunkra, hogy Welmann Imre a XVIII. századi parasztfelkelések lelkesítő történetét tudta megírni, hogy tankönyvrészletében példamutatónak tekintik éppen a parasztsággal foglalkozó fejezetet; hogy Sinkovies István mind az egyetemen, mind tankönyvrészletében lelkesítő hangú előadásban ismerteti éppen a parasztságtörténetet és hallgatóit patriotizmusra neveli ;' hogy Szabó István legújabb tanulmányaiban a marxizmus útján hasznosítja hatalmas anyagtudását és széleskörű történeti ismereteit. Úgy vélem, éppen a tudományos igazságnak az a keresése —amely a Horthy ellenforradalom egész torz politikai rendszerében szükségszerűen torzult el — tette lehetővé számukra, hogy a marxizmus tanaival megismerkedve rövidebb vagy hosszabb idő után eljussanak fejlődésük mai fokára. Összefoglalóan : tovább kell haladnunk a polgári történetírás, elsősorban az ellenforradalmi történetírás bírálata területén. Ezt egyetemi tankönyveink megírandó historiográfiája is sürgető feladattá teszi. Sándor Pál kísérlete nem elvetendő, sok helyes elvi megállapítása megszívlelendő és újabb megállapításoknak kiindulásul szolgálhat. Ugyanakkor ez a tanulmány figyelmeztető példa arra, hogy a sematizálásra hajlamos szemlélet nemcsak a történeti eseményeket torzíthatja el, de még sokkal inkább az ideológiai jelenségek, így történetírásunk történetének megítélését is. A történetírás történetének helyes megítélése rendkívül gondos és finom analízist kíván s meggyőződésem, hogy éppen ebben az analízisben sok segítséget tudnának nyújtani kitűnő történészeink saját régi munkáik megbírálásával. LE DEEER EMMA
