Századok – 1955
Közlemények - Tóth András: Nagy István moldvai fejedelem életműve 96
NAGY ISTVÁN MOLDVAI FEJEDELEM ÉLETMÜVE 101 évi lengyel-török béke idején újból erőteljes magyar tájékozódás váltotta fel. István ekkor úgy látta, hogy a hűbéri eskü ellenére — melyet végül is le kellett tennie Kázmér kezébe — elenyésző segítséget kapott Lengyelországtól. Amikor aztán a törökkel való békekötés bizonyságot tett arról, hogy Moldva központi kérdésében, a törökellenes harcok vonalán nem számíthat jelentős lengyel segítségre, újból a hatalma teljességében levő Mátyás felé fordult. Ennek az időrendben — Mátyás halála miatt — utolsó magyar orientációnak komoly jövőt lehetett jósolni : István is, Mátyás is az eddigieknél őszintébben óhajtották a kapcsolat megerősödését, mivel mindkettőjüknek az eddiginél nagyobb mértékben volt szüksége erre a szövetségre. Istvánnak a török erősödő nyomása miatt, Mátyásnak pedig Corvin János trónutódlásának biztosítása, valamint a lengyel királynak az osztrák-magyar ellentétben való elszigetelése érdekében. A kapcsolat elmélyültebb jellegére utalnak a külső jelek is : 1489-ben Mátyás rendézte István egyik fiának lakodalmi ünnepségét (a menyasszony valószínűleg Drágffy Bertalan, volt főpohárnok leánya volt), majd pedig két erdélyi várát, Csicsót és Küküllőt refugiumként Istvánnak adományozta. A szép fejlődést ígérő, őszintének mondható moldvai-magyar kapcsolatnak Mátyás 1490 tavaszán bekövetkezett hirtelen halála vetett véget. Mátyás halálával István is kényes helyzetbe került. Magyarországgal a török és a szomszédság miatt nem volt ajánlatos szakítania, az a tény viszont, hogy Magyarország és Lengyelország trónjára egyaránt Jagelló-uralkodó került, Moldva számára nem kis veszedelmet jelentett az állami függetlenség szempontjából. István — kezdeti tájékozódó lépések után — megtalálta a kibontakozás helyes útját az orosz kapcsolatok kiépítésében. Eleinte, hogy a pillanatnyi kiutat megépítse, Ulászló felé is tesz kezdeményező lépéseket, Miksával is felveszi a kapcsolatot — mindez azonban időleges tájékozódásnak bizonyul. A török nyomás erősödése következtében — melynek távoltartása a déli határról, Chilia és Alba elvesztése, majd Mátyás halála miatt egyre nehezebb feladattá válik — Istvánnak oly szövetségest kellett keresnie, mely mind a török, mind a lengyel ellenféllel szemben állandó, közös érdekeltségen nyugvó segítséget tud nyújtani. Erre a moszkvai orosz fejedelemség látszott a legalkalmasabbnak. István orosz kapcsolatai nem voltak újkeletűek. Már 1463-ban házasságot kötött Evdochia kievi harcegnővel ; ezt a családi kapcsolatot élénk gazdasági összeköttetés követte a két ország között. A moszkvai államnak III. Iván uralma alatt (1462—1505) végbement megerősödése, tekintélyének növekedése Istvánt újabb családi kapcsolat kiépítésére ösztönözte. Evdochiától született leányát, Ilonát III. Iván fiához, Iván trónörököshöz adta feleségül (1483). Bár a cárevics 1490-ben meghalt, a Moszkvával való kapcsolat ekkor sem szűnt meg. Sőt: Mátyás halála után megerősödött és a törökellenes küzdelem szempontjából jelentős, de rövidéletű orosz-litván-moldvai szövetséghez vezetett. Ε szövetségből Litvánia ugyan hamarosan kivált, azonban Moldva és Moszkva kapcsolata megmaradt ; ez a szövetség erős támaszt jelentett Istvánnak a Jagello-birodalommal szemben, illetve — különösen az orosztatár béke megteremtése után — a török nyomás enyhítésének vonalán. A politikai orientáció serkentőleg hatott a gazdasági kapcsolatok kifejlődésére. Akét ország gazdasági forgalma hatalmas mértékben megerősödött s ugyanekkor népeik között is kapcsolatok jöttek létre. Ezekben az években Moldya és az orosz föld népe közös mozgalmakban harcol nem csupán a függetlenséget
