Századok – 1955

Közlemények - Tóth András: Nagy István moldvai fejedelem életműve 96

102 TÓTH ANDBÁS : NAGY ISTVÁN MOLDVAI FEJEDELEM ÉLETMŰVE veszélyeztető szomszédság, hanem a kizsákmányoló bojári elnyomás ellen is. A moldvai és ukrán parasztok Muha vezette felkelését annak bojárellenes tendenciája miatt maga István is támogatta. István uralmának utolsó évtizede — állandó orosz külpolitikai tájéko­zódás mellett — azzal telt el, hogy a Mátyás halálával, a Jagellóknak a magyar trónra kerülésével felbomlott kelet-európai egyensúly bonyolult korszakában megtalálja azt a kivezető utat, mely Moldva állami függetlenségét, a törökkel szemben való ellenállást biztosítja. Oroszokkal, lengyelekkel, magyarokkal, tatárokkal, a német lovagrenddel, sőt a német birodalmi gyűléssel folytatott állandó és élénk diplomáciai tárgyalások közben ragadta el a halál 1504. július 2-án. Holttestét az általa alapított putnai kolostorban temették el. Utódai nem léptek nyomdokába : halála után újra kitört a belső párt­villongás a bojárság között. A török egyre fokozta nyomását a román feje­delemségek ellen. Nagy István halála után egy emberöltővel Moldva is Havas­alföld sorsára jutott : függetlensége a törökkel szemben csupán formálissá vált s az elnyomás, rabló kizsákmányolás szomorú évszázadai következtek. * Nagy István a középkori román és kelet-európai történelem egyik ki­magasló alakja, a dunai népek törökellenes függetlenségi harcainak európai hírű hőse, aki akkor is fenntartotta ennek a. függetlenségi harcnak a zászlaját, amikor Mátyás — erőit a törökellenes európai összefogás külpolitikai bázisá­nak megteremtése érdekében más irányban összpontosítva — felhagyott a magyar erők közvetlen bevetésével vívott küzdelemmel. Nagy István min­denekelőtt országa függetlenségének megőrzésére törekedett ; ezért harcolt (addig, amíg erre lehetősége volt) minden erővel a török ellen. Moldva függet­lenségét azonban nem csupán a töröktől, hanem a szomszédos, állandó hűbéri igényeket támasztó Magyarországtól és Lengyelországtól is megóvta. A három nagyhatalom közelsége, majd a moszkvai állam fokozódó erősödése következ­tében egész uralma alatt bonyolult, néha veszélyes diplomáciai egyensúly­műveleteket kellett végrehajtania — a korabeli bevett diplomáciai szokásók és gyakorlát alapján — országa függetlensége érdekében. Önálló külpolitikai cselekvőképessége • belpolitikai-társadalmi szem­pontból biztos alapokon nyugodott. Mint kora minden nagy uralkodója — központosított államhatalmat óhajtott teremteni a függetlenség érdekében. Éppen ezért egész uralma alatt harcolt az ország territoriális megoszlásáért működő, a függetlenségi gondolattal mit sem törődő nagybirtokos 'bojárság ellen. Ebben a küzdelemben, függetlenségi harcaiban éppen ezért megbíz­ható támogatást kapott a szabad parasztoknak mindenféle elnyomástól ret­tegő tömegeitől (akik hadserege gerincét alkották) és a városi polgárságtól (akik a kibontakozó gazdasági prosperitás érdekében szívesen hoztak anyagi áldozatot). Az idegen és belső elnyomás ellen vívott küzdelem megszervezése, a szabadparasztság harcos lendületének formábaöntése tették igazán »nagy«-gyá Nagy Istvánt, írták be nevét a román nép szívébe. Történelmi és politikai szere­pének komoly tanulságaira, a közös függetlenségi harcok jelentőségére hívjuk fel a figyelmet akkor, amikor halála évfordulójáról megemlékezünk. TÓTH ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents