Századok – 1955
Közlemények - Tóth András: Nagy István moldvai fejedelem életműve 96
NAGY ISTVÁN MOLDVAI FEJEDELEM ÉLETMÜVE 99 Mátyás kezdeti sikereket aratott, elfoglalta Neam|:ot, bevonult Baiaba, azonban december 14-én István Baia mellett meglepetésszerűen megtámadta a magyar sereget. Bár a források alapján nem állítható kétségtelen bizonyossággal egyik fél győzelme sem — István serege keményen megállta helyét, súlyos károkat okozott a csata után azonnal hazainduló magyar seregnek és Mátyás is súlyos sebet kapott. A baiai csatát mindkét fél a maga sikerének könyvelte el, azonban ettől kezdve a magyar politikai fennhatóság Moldvában névlegessé vált. Ugyanekkor Istvánnak Lengyelország felé is sikerült az ország függetlenségét megőriznie : 1468-bän csupán hűbéri nyilatkozatot tett Kázmér lengyel királynak, azonban a régen esedékes hűbéri eskü letételét újból elhalasztotta. Hogy sikere teljes legyen. : egy évvel később sikerült elfognia és kivégeztetnie régi politikai ellenfelét, Petru Áront is. 1470 után uralmának új korszaka következik. A gyengekezű Radu havasalföldi fejedelem uralma alatt a török a Kárpátoktól délre túlságosan erős befolyáshoz jutott. Minden valószínűség szerint ez indította Istvánt — aki külpolitikai szempontból elsőrendű ellenfélnek mindig a törököt tartotta — arra, hogy támadást intézzen Radu ellen. Hosszas készülődés után 1471-ben és 1473-ban győzelmet aratott a havasalföldi haderő felett. A havasalföldi helyzet biztosítása közben azonban nem feledkezik meg a belpolitikai kérdések intézéséről sem : fokozatosan szorítja vissza a nagybojárság befolyását s éppen a havasalföldi hadjárat előtt több kétes hűségű bojárt végeztet ki, s a kulcspozíciókat saját embereivel tölti be. A havasalföldi küzdelem újból a török kérdést tolta előtérbe, ami azt jelentette, hogy Istvánnak erős szövetséges után kellett néznie ; ezt Mátyásban találta meg, mivel (a baiai csata után) már nem kellett attól félnie, hogy Mátyás a formai függőséget gyakorlati politikai beavatkozássá formálja át. A magyar támogatás biztosítása után István az 1474. esztendő állandó hadikészülődésben töltötte, majd 1475. január 10-én Vaslüi mellett megütközött a felvonuló török derékhaddal és élete legnagyobb, döntő győzelmét aratta az erős többségben levő, havasalföldi csapatok által is támogatott Szolimán pasa felett. A vaslui csatát — mely egyike a román hadtörténet legjelentősebb,' taktikai szempontból is kitűnő eseményeinek — 1476 nyarán aValea Alba-i küzdelem követte, melyben a moldvai haderő— ha nem is oly sikerrel, mint Vaslui mellett — mégis megállta helyét a több mint tízszeres túlerőben levő török hadsereggel szemben. A két ütközet évtizedekre biztosította Moldva déli határát és bizonyos fokig nyugodtabb belső fejlődést tett lehetővé,. István gondoskodott róla, hogy diadalmas csatáinak az érdekelt szomszédos és a nyugati országokban megfelelő nemzetközi híre keljen. Fennen hirdette — mint tette ezt Mátyás is hasonló helyzetben —, hogy országát, a »kereszténység kapuját« mindhalálig védeni fogja a hitetlenekkel szemben, s a keresztény szolidaritás nevében kérte a nyugati uralkodók támogatását. Istvánnak a török kérdésről vallott általános felfogása — ha a további részletek még kutathatóak lennének is — általános, elvi síkon megnyilvánuló és vitathatatlan : ő Moldva minden féltől való függetlensége gondolatának, megvalósításáért harcolt, a török viszont elsősorban fenyegette ezt a nehezen kivívható és könnyen elveszíthető függetlenséget. Mint politikai működésének egész területét, a lengyel és magyar hűbéri nyilatkozatok kérdését is a reálpolitika síkján kell szemlélnünk. Nem arról volt szó — mint ezt a magyar történetírás előszeretettel hangoztatta —, hogy 7*
