Századok – 1955
Közlemények - Tóth András: Nagy István moldvai fejedelem életműve 96
98 TÓTH ANDRÁS gyilkoltatta meg. István közvetlen családi tapasztalatból, a száműzetés nehéz; éveiben rádöbbenhetett a moldvai politikai és társadalmi helyzet tarthatatlanságára. Trónrajutása után helyes érzékkel azonnal hozzálátott a leglényegesebb kérdések rendezéséhez. Mivel elődje, apja gyilkosa, Petru Aron a lengyel udvarhoz menekült, először lengyel részről kellett biztosítania uralmát. Elsősorban ez magyarázza uralma első szakaszának erős lengyel orientációját, amit az 1459-ben .megkötött moldvai-lengyel szerződés mutat a legérezhetőbben. Belpolitikai téren a döntő kérdés a belső pártvillongások, a bojári összeesküvések felszámolása volt : vissza kellett tehát szorítania a bojárság hatalmát. Ez a belső harc kezdetben nehezebb volt, mint a külpolitikai vonalvezetés s egész uralma alatt állandóan tartott : az ország soha nem élvezett — még István uralma alatt sem — hosszú évtizedekig tartó békés korszakot ; így Istvánnak sem állt· módjában a bojárság tartós megzabolázása, azonban visszaszorításuk, hatalmuk megnyirbálása sikerült. Uralmának első felében az volt a célja, hogy felszámolja a különböző trónkövetelők elképzeléseit támogató bojári összeesküvéseket, hogy uralmát politikai szempontból biztosítsa. Később, amikor a török elleni küzdelem során vüágossá vált, hogy a bojárság az ország függetlensége szemontjából legválságosabb időkben is inkább a törököt támogatja, mint a függetlenségi harcot vezető Istvánt, — a fejedelem rátért a bojárság elleni erélyesebb, gazdasági küzdelem útjára. Az alsóbb igazgatásban és az államtanácsban már korábban saját embereit helyezte el ; most fokozatosan arra törekedett, hogy a hűtlen bojárok birtokainak elkobzásával, felvásárlásával gyengítse a bojárság gazdasági erejét. Az így kezébe kerülő birtokokkal az uralmát támogató új vezetőréteget jutalmazta, amivel kettős célt ért el : felszámolt nem egy önálló külpolitikai elképzelésekkel rendelkező bojári udvart, s ugyanakkor megerősítette a központi államhatalmat. A feudális nagybirtok háttérbeszorításának folyamata nem kizárólagosan moldvai jelenség : zajlik ez a folyamat Nyugat-Európában ugyanúgy, mint Mátyás Magyarországában, azonban különös jelentőségre tesz szert a töröktől és más szomszédoktól állandóan fenyegetett Moldvában, ahol ez a társadalmi átalakulás (a társadalmi viszonyok és a földrajzi helyzet következtében) szorosabb kapcsolatba kerül a függetlenségért harcoló államiság kérdésével. Az idegen uralom • veszélye mértékétől függően válik ez a társadalomfejlődési kérdés az egész állam létkérdésévé. A függetlenség érdekében létrehozott erős központi hatalom István uralmának legjellemzőbb vonása. Belpolitikai vonalvezetése hamarosan meg- ' termette a maga külpolitikai gyümölcseit is. Már a hatvanas évek közepén tettekben volt képes megmutatni, hogy nem hajlandó elismerni a Mátyásvezette, a moldvai érdekek szempontjából veszedelmesen erős Magyarország tevőleges irányító -szerepét. Amikor Mátyás védelmébe vette egyik pohtikai ellenfelét, István azonnal erőteljesebbé váló lengyel orientációval válaszolt (1462), majd 1465-ben elfoglalta a Hunyadi János óta magyar kézen volt moldvai végvárat, Chiliát. Chilia elfoglalását más, magyarellenes politikai lépések követték, így elsősorban az 1467. évi erdélyi Mátyás-ellenes lázadás támogatása. Jóllehet Mátyás számára magának az erdélyi lázadásnak leverése sem volt könnyű feladat, ezután mégis azonnal Moldvába indult, hogy Istvánnal is elintézze számadását. Számvetésében azonban csalódott — s hogy ez így történt, bizonyítéka annak, hogy István uralmának első tíz esztendeje nem telt el eredménytelenül.
