Századok – 1955
Közlemények - Sarlós Béla: A pesti munkásság forradalmi harca és programja 1848-ban 75
A PESTI MUNKÁSSÁG FORRADALMI IIARCA ÉS PROGRAMJA 1848-BAN 95 tését, szociális segélyezést s a kármentesítés eltörlését követelte, hogy ezzel a forradalom bázisát kiszélesítse. A munkásság magáévá tette és támogatta ezt a programot, a polgári radiálisok még nem, ellenkezőleg élesen támadták miatta Kecskést. A július 17-i gyűlés végeredményben — akár csak az április 17-i — a forradalom továbbfejlesztését tűzte ki célul. Júliusban azonban a kormány már szervezett hatalom volt. Hatalmi eszközeivel fel tudott lépni Kecskés ellen s letartóztatta. Az igazságügyminisztérium jogászi érvekkel indolkolta, miért nem indít hűtlenségi pert Kecskés ellen. Ezek a jogi érvek azonban gyengék, az ügyészi összefoglalásban kétszer is aláhúzott latin »et« szó leszűkítő értelmezésén alapulnak. Valójában azonban nem jogi, hanem politikai okok akadályozták mind a statáriális, mind a hűtlenségi per megindítását : a közhangulat egyre erősebben nyilvánult meg a Batthyánykormány politikája ellen, a feudális kötöttségek felszámolása egyre sürgetőbb lett, már nem volt messze az az idő sem, amikor a Honvédelmi Bizottmány földet ígért a harcban megrokkantaknak. Ilyen körülmények közt és az ellenforradalom nyílt fellépése, Jellasics fegyveres támadásának megindulása után a hűtlenségi per nem sok sikerrel kecsegtetett volna : tömegek álltak Kecskés Ede mögött. Ez az oka annak is, hogy az augsztus 30-ra a rendőri kihágás miatt kitűzött tárgyalást sem tartották meg : nem volt célszerű nyilvánosságot biztosítani Kecskés Ede bíróság előtti felszólalásának. Nemes Dezső a július 17-i gyűlést kizárólag a Batthyány-kormány· reakciós politikája elleni tiltakozásnak tekintette ; Spira György pedig úgy emlékezik meg arról, hogy azon a munkásság megtagadta az olaszok elleni katonáskodást.2 8 Amint láttuk, a gyűlés ennél sokkal több volt. A munkásság ugyan elsőnek tiltakozott a Batthyány-kormány opportunista politikája ellen, de ezt — akárcsak április 17-én — ismét összekötötte a szociális követelésekkel. Lelkesedése és harci vágya nem csökkent, az elsők közt fogott fegyvert az ország védelmében, de ugyanakkor tüntetett a politikai jogok kiszélesítéséért is. A pesti munkásságnak tehát nagy része van abban, hogy Kossuth az olasz segély kérdésében a baloldalhoz közeledett, s hogy később megszilárdult a szövetség Kossuth és a baloldal között. Kecskés Edének júliusi szereplése végül azt igazolja, hogy áprilisi fellépése nem ötletszerű, elszigetelt politikai magatartás volt, nem olyan polgári politikus ő, aki alkalomszerűen csatlakozott a munkásosztályhoz. Nincs közvetlen adatunk arra, hogy az április 17-i gyűlésen is felszólalt, de ezt a Kenyeret a népnek falragasza és júliusi beszéde alapján valószínűnek tarthatjuk. Tagja volt ugyan a radikálisok Egyenlőségi Társulatának, de a radikálisok is támadták. Amikor kiszabadulása után a Társulat augusztus 6-i ülésén sérelmezte letartóztatását, a radikálisok által ügyének kivizsgálásával megbízott három tagú bizottság semmi kifogásolni valót nem talált az ellene indított bűnvádi eljárásban s elfogatásában sem, egyedül az elítélés nélküli hosszabb fogvatartást helytelenítette.29 Nemcsak kapcsolata volt a munkássággal, mint például Vasvárinak, hanem lement a munkások közé, a nemzetőrség részére is kizárólag a proletariátus soraiban toborzott. A magyar munkásosztálynak volt tehát egyik vezetője, a magyar munkásmozgalom első számottevő értelmiségi származású politikusa. SARLÓS BÉLA 28 Nemes Dezső, i. m. 310—311. 1., Spira György : Kossuth szövetsége a baloldallal és a tömegekkel — Kossuth emlékkönyv 1952-es kiadás. II. köt. 189. 1. 29 O. L. Belügyminisztérium 1848. rendőri osztály napi jelentése aug. 6-án és 15-én.
