Századok – 1954
Tanulmányok - Jeruszalimszkij; A. Sz.: Kísérletek a mai reakciós történetírásban a német imperializmus rehabilitálására 74
A MAI КЕЛК1 IÓS TÖRTÉNETÍRÁS KÍSÉRLETEI A NÉMET IMPERIALIZMUS REHABILITÁLÁSÁRA 93 Jellemző ebben a vonatkozásban George Kennan koncepciója, amelyet Kennan a chicagói egyetemen tartott előadásaiban, majd pedig »Az amerikai diplomácia az 1900— 1950-es években«2 8 , c. könyvében fejtett ki. A szerző, aki a Wall-Street fináncoligarchiájával Szoros összeköttetésben álló külügyminisztérium egyik vezető embere, határozottan elvetette a burzsoá tárgyilagosság fügefalevelét és nyíltan kijelenti, hogy első nyilvános szereplését történetírói minőségben »egyáltalán nem a történelem iránti elvont érdeklődés váltotta ki, . . . hanem a most előttünk álló külpolitikai problémák miatti aggodalom«. Kennan Németország történetének megvilágítását, helyesebben elferdítését, az amerikai terjeszkedés egyik fő színterének — Európának — a megszervezése szempontjából közelíti meg. Kennan nem titkolja, hogy ennek és a többi (távolkeleti és latinamerikai) szintereknek teljes alárendelését az Egyesült Államok befolyásának úgy értékelné, mint az amerikai imperializmus világuralmának megszilárdításához vezető út legfontosabb szakaszát. A német problémát az összeurópai probléma részének tekinti és megállapítja, hogy e kérdés megoldása a XX. század második felében az Egyesült Államok egyik legfontosabb feladata. Kennan koncepciója eléggé primitív, alapja az »erők egyensúlyának« régi elmélete. Ez az elmélet annakidején arra szolgált, hogy fedezze az angol politikát, amely az európai kontinensen ellentéteket szított Anglia gyarmati terjeszkedése érdekében. »Hogy a kontinensen az 1914. évet megelőző száz év leforgása alatt nem volt nagy háború, — írja Kennan — ez az erők egyensúlyának köszönhető. Az erők egyensúlyához szükség volt Franciaországra, Németországra, Ausztria-Magyarországra és Oroszországra, mint fő pillérekre, a szárnybiztosíték Anglia volt. Ez a bonyolult rendszer nemcsak Európa békéjét, de az Egyesült Államok védettségét is biztosította.« Kennan sutba dobja mindazokat a háborúkat, amelyek Napóleon trónfosztása után zajlottak le Európában, valamint a gyarmatok és félgyarmatok felosztásáért, újrafelosztásáért lefolyt számos véres háborút. Mint ismeretes, az imperializmus keletkezését az Egyesült Államoknak Spanyolország ellen Kuba megszerzéséért és a Fülöp-szigetek meghódításáért folytatott rablóháborúja tette emlékezetessé. Kennan azonban a Fülöp-szigetek meghódítását az amerikai imperializmus részéről a béke és az európai »erőegyensúly« még mindig ugyanazon rendszérével szépítgeti. »Ha nem foglaltuk volna el ezeket a szigeteket, — írja Kennan — akkor értük nyilvánvalóan elkeseredett harc robbant volna ki Anglia és Németország között.« Ily módon az »erők egyensúlyának« régi angol elméletét az új amerikai hangnemre áthangolva, azt próbálja bizonyítani, hogy már a XIX. század végén és különösen a XX. században a békének és a nemzetközi viszonyok szilárdságának megóvása az Egyesült Államoknak köszönhető. Ilyen »felfedezések« után nincs mit csodálkoznunk Kennannзк azon az állításán sem, hogy az 1914-ben kitört és ma is tartó »világválság« tisztára európai eredetű. Az első világháború okait részben »a török birodalom szétesésének megoldatlan problémáiban«, részben pedig abban látja, hogy »a Dunamedencében az alárendelt népek megmozdulásai« révén Ausztria-Magyarország elvesztette »életerejét«. Ily módon Kennan szerint az első világháborút előidéző főtényező a leigázott, elsősorban szláv népek nemzeti felszabadító mozgalma. Ez a tétel széles körben elterjedt az amerikai reakciós történetírásban. A háborút előidéző többi okok között Kennan az utolsó helyen említi meg a »Német-28 George F. Kennan: American diplomacy 1900—1950. Chicago, 1952.
