Századok – 1954
Tanulmányok - Jeruszalimszkij; A. Sz.: Kísérletek a mai reakciós történetírásban a német imperializmus rehabilitálására 74
A MAI КЕЛК1 IÓS TÖRTÉNETÍRÁS KÍSÉRLETEI A NÉMET IMPERIALIZMUS REHABILITÁLÁSÁRA 87 napoleoni uralom alatt vívott nemzeti felszabadító harcát, az 1848-as forradalmat és demokratikus felszabadító hagyományait, a német proletariátusnak a Ruhr-vidék idegen megszállói elleni forradalmi harcát. De az Egyesült Államok tináncl oké jenek uralkodókörei ezekből a hazug állításokból merítenek érveket ahhoz, hogy továbbra is megvalósíthassák Nyugat-Németországban azt a reakciós irányzatot, amely a német nép életbevágó érdekeit veszélyezteti. Csodálkozhatunk-e azon, hogy Jaspersnek angol nyelvre lefordított könyve felkeltette a reakciós amerikai és angol publicisztika figyelmét. Nagy érdeklődést keltett az Egyesült Államokban Friedrich Meinecke reakciós eszméje is. Meinecke »A német katasztrófa«10 c. könyvét Sidney Fay (a történetírás területén a német imperializmus amerikai védelmezője) fordította angolra. F. Meinecke, akinek könyve röviddel a háború befejezése után jelent meg Nyugat-Németországban, a két világháború történeti tapasztalatai alapján a következő, számára fájdalmas megállapításra jut : »Az a vágy, hogy világhatalommá váljunk, hiú ábrándnak bizonyult.« Meinecke elismerte, hogy a német imperializmus világuralmi törekvése hiú ábránd, de nem tagadja annak a történelmi jogosultságát, hogy az Egyesült Államok megteremtse hegemóniáját Európában, sőt magában Németországban is. Megkísérli, hogy Németország történeti sorsát az amerikai imperializmus szekeréhez kösse, sőt nem átallja még Németország kettészakítását is igazolni ; Németország történetének eseményeit saját politikai kaptafájára' húzva azt bizonygatja, hogy nem a német nép, hanem csak Bismarck törekedett Németország egyesítésére. Meinecke helyteleníti a német népnek Németország egységes, demokratikus államba való egyesítéséért vívott harcát és »Goethe korának Németországát« dicsőíti, amikor az ország fel volt darabolva és az egyes német területek uralkodói a külföldi államoknak zsoldos katonákat szállítottak. Meinecke az akkori német udvarok kultúréletének gyönyöreit vázolva a következőket írja : »Kövessük hát példájukat. Csak úgy tudjuk visszaszerezni erőnket, ha tagjai leszünk a Közép- és Nyugat-Európa államaiból majd önként alakuló államszövetségnek.« Meinecke tehát azt a kozmopolita eszmét li'rdeti, hogy Nyugat-Németország részvételével az amerikai imperializmus égisze alatt »Európai Egyesült Államokat« kell alakítani. A Bismarck elleni harc ürügyével akarja alátámasztani ezt a tételt, amely szöges ellentétben áll a német nép haladó történelmi hagyományaival. Az »európai közösség« eszméjét magasztalva Meinecke azt próbálja bizonyítani, hogy a német nép csak úgy kerülhet el egy újabb katasztrófát, ha lemond a nemzeti érdekeiért való harcáról. Ezt az áruló kozmopolita elgondolást az amerikai reakciós sajtó melegen támogatta. A »New-York Herald Tribune« с. lap (1950. évi január 29-i száma) dícsérőleg megállapítja, hogy Meinecke megpróbálta rev'deálni Németország történetének tanulságait az amerikai imperializmus érdekében és azt állítja, hogy a hitlerizmus újjáéledése nem jelent veszélyt. »Reméljük, — fejezi be a lap — hogy az 1945. évi vereség komor légkörében nevelkedett német ifjúság visszatér — amint ezt Meinecke nyilvánvalóan várja — a régi német hagyományokhoz«, vagyis azokhoz az időkhöz, amikor ágyútölteléknek lehetett őket felhasználni a külföldi hatalmak érdekében. Tehát nem a háború okozóinak és a háborús bűnösöknek a kérdése, hanem az foglalkoztatja elsősorban a reakciós német történetírást, hogy ki 20 Friedrich Meinecke: Die deutsche Katastrophe. Betrachtungen und Erinnerungen. 3. Auflage. Wiesbaden, 1947.
