Századok – 1954
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzeti összefogás kérdése a Rákóczi-szabadságharcban 1
A NEMZETI ÖSSZEFOGÁS KÉUDÉSE A It.íKÖC'ZJ-SZABADSÁGHAKCBAN 3 egyetlenegy felkelő elődje sem tudott igazán eljutni : oda, hogy főúr létére, sőt az ország legnagyobb, legtekintélyesebb birtokosa létére szövetséget kössön a parasztfelkelőkkel ; oda, hogy lássa, a nemzeti függetlenség kivívása elválaszthatatlan a belső megújulástól, a jobbágyság szociális emelkedésétől. Amikor 1703 tavaszán létrejött Rákóczi és a tiszaháti parasztfelkelők szövetsége, ugyanakkor adottak voltak a nemzeti összefogás megteremtésének egyéb feltételei is, inkább mint valaha a megelőző évtizedekben. A Habsburg-gyarmatosítás és a katolikus reakció garázdálkodása legkeményebben a parasztságot sújtotta és helyzetét szinte elviselhetetlenné tette — de a magyar társadalom többi osztályára és rétegére is nyomasztó súllyal nehezedett. »A királyi városok — írta később a fejedelem Emlékirataiban — .. .tanúbizonyságai voltak az osztrák uralomnak. Szegénységük, a polgárok kis száma, az iparban való járatlanság és a kézművesség hiánya megmutatta, hogy az ország árvaságra jutott és hogy az árvák javait a gyámok élik fel... «6 A mezővárosok sok esetben falvakká süllyedtek ; a kisnemesek közül számosan pedig — Rákóczi szavai szerint — »a német elnyomás okozta szegénység kényszere miatt inkább a pór néphez, mint a nemesek osztályához tartoztak«.® A középnemesség is komoly tehernek érezte a Habsburg-uralmat ; a hadiadót, a porciót néki is fizetnie kellett,7 a császári helyőrségek féktelenkedése belőle is sok keserűséget váltott ki. Végül a nagybirtokosok egy része a bécsi . hadi és kamarai kormányzat befolyása, az ország vezető tisztségeiből való kiszorulása, valamint gazdasági sérelmei miatt elégedetlenkedett. »... ami a főurak helyzetét illeti, — írta Rákóczi — amióta a népet elszegényítették az osztrákok végrehajtásai, azóta az ő jövedelmük is nagyon lecsökkent, örökös birtokaik el züllöttek.«8 A kirobbanó parasztfelkelésen kívül érlelődött a rendi-nemesi ellenállás is. Ilyen körülmények között előállottak a feltételei egy, a társadalom különböző osztályait és rétegeit megmozgató függetlenségi harcnak, másszóval : a Habsburgok ellen irányuló széles nemzeti összefogás megteremtése nemcsak szükséges volt, hanem lehetővé is vált. De a lehetőség önmagától nem lett valósággá. A tiszaháti parasztfelkeléshez a többi osztályok korántsem csatlakoztak azon nyomban, bármennyire érdekében állott volna maguknak is megszabadulni a Habsburg-elnyomástól. A parasztmozgalommal szemben a nagybirtokosok és a megyei nemesek eleinte ezúttal is ugyanolyan állást foglaltak, mint máskor : szembefordultak vele és elfojtására törekedtek, inkább vállalva az idegen uralmat, mint a néptömegekkel való együttműködést. Jellemző erre Károlyi Sándor szatmári főispán példája, aki már május elején kemény rendeletet adott ki a kurucok ellen : »Valahol falun, városon, erdőn, mezőn azok mellé állott vagy szándékozó s azokkal egyetértő embereket eszekbe vesznek, mindjárt egész falustól üldözésekre felkelni el ne múlassák«.9 Ugyanő vagy egy hónappal később nemesi csapataival a felkelő jobbágyok egy részét szétverte és »örömében és büszkeségében elvitte a bécsi udvarhoz az ez alkalommal zsákmányolt öt lobogót, mint hűsége zálogát és hiteles tanúságát annak, hogy szétverte a felkelőket.«1 0 »Várjatok ördögadták, — mondotta ekkoriban Perényi Miklós 6 II. Rákóczi Ferenc emlékiratai. Bpest, 1951. 75 — 76. 1. • II. Rákóczi Ferenc önéletrajza. Bpest, 1876. 141. 1. 7 V. ö. Cantio alia de porcione. — Szentsei -daloskönyv. (Régi magyar verseskönyvek. I.) Bpest, 1943. 37. 1. 8 II. Rákóczi Ferenc emlékiratai. 73. 1. — II. Rákóczi Ferenc önéletrajza. 65. 1. 9 Ld. Esze Tamás: A tiszaháti felkelés. Bpest, 1952. 5. 1. 10 П. Rákóczi Ferenc emlékiratai. 40. 1.
