Századok – 1954
Krónika - A történészfront hírei 715
716 KRÓNIKA szovjet csapatok már a Kárpátoknál álltak, s nagy offenzívájuk várható volt. Ezen felüt a Szovjetunió más segítséget is adott : fegyvert, repülőgépeket és tapasztalt partizánvezetőket. A szlovák fasiszták 1944 augusztusában katonai segítséget kértek —- és kaptak —• a hitleri Kémetországtól. Válaszul a szlovák nép augusztus 30-ig felszabadította Szlovákia nagy részét. Forradalmi nemzeti bizottságok alakultak. Nyolcvanezer szlovák szabadságharcos két teljes hónapon keresztül harcolt hat német divízió ellen. A felkelők harcának célja világos volt : független, demokratikus Csehszlovák Köztársaság kivívása. Célját a szlovák nép elérte s ma jogos büszkeséggel veheti számba az elmúlt tíz óv eredményeit. Az előadáson elnöklő Nemes Dezső zárszavában a magyar partizánmozgalommal foglalkozott. Újabb kutatások alapján utalt arra, hogy bár a magyar partizánmozgalom nem volt olyan tömegméretű, mint a szlovák, de 1944 szeptember, október, november hónapjaiban jelentős tevékenységet folytatott, egyrészt a szlovák partizánokkal együtt, másrészt önállóan. A magyar mozgalomban kiemelkedő szerepe volt azoknak a partizánegységeknek, amelyek volt magyar hadifoglyokból állottak és akiket ejtőernyővel dobtak le Magyarországon. A legjelentősebb munkát a Rákóczi ésaNógrádi egységek végezték. * A Magyar Történelmi Társulat hazánk felszabadulásának tízéves évfordulója alkalmából előadás-sorozatot indított. 1954. szeptember 28-án Nemes Dezső : »Magyarország a felszabadulás előestéjén« c. előadásának első részét tartotta meg »A Horthy-fasizmus a hitlerista háborús blokkban« címmel. Az előadás konkrét tények alapján bizonyította a magyar uralkodó osztályok áruló, kettős politikáját. A második világháborúban a német hódítókkal szövetkeztek, de ugyanakkor kapcsolatot teremtettek az angol-amerikai imperialista körökkel is. A németek veresége esetén ezek segítségével remélték átmenteni a tőkés-földbirtokos rendszert a háborút követő időkre. 1944 májusában a szövetséges országok kormánya felhívással fordult Magyarországhoz, Romániához, Bulgáriához és Finnországhoz, hogy ne folytassák tovább a háborút a fasiszta Németország oldalán ; a magyar kormány azonban a nyugati hatalmak balkáni partraszállására várakozott. A továbbiakban Nemes Dezső eddig nagyrészt teljesen ismeretlen adatok alapján tárgyalta a szovjet hadsereg »kilencedik csapás«-ának megindulását, a Horthy-klikk felemás kísérletét a hitlerista blokkból való kiugrásra. Az 1944. augusztus 25-i minisztertanács a háború további folytatása mellett foglalt állást. A sorozatos német vereségek láttán azonban Horthyék fegyverszünetet akarnak kötni — a Szovjetunió háta mögött. Ez már lehetetlenné vált, mivel a szovjet csapatok szeptember 26-án elfoglalták Makót. Horthyék ekkor »végső« lépésre szánták magukat : megbízottakat küldtek Moszkvába . fegyverszüneti tárgyalásra — ugyanakkor azonban a magyar hadosztályokat feltöltötték és a frontra dobták. A szovjet hadsereg ellenállhatatlan erejű támadásai és rohamos előrenyomulása azonban arra kényszerítette Horthyókat, hogy elfogadják a szovjet kormány fegyverszüneti feltételeit és aláírják az előzetes megállapodást. 1944. október 15-én Horthy1 —anélkül, hogy a szakítást katonailag és politikailag előkészítette volna —- nyilvánosan is fegyverszünetet kórt a szövetségesektől, de ugyanakkor a hitlerellenes koalícióban való aktív részvételt elutasította. Horthy és kormánya »kiugrott« a hitlerista blokkból, de úgy, hogy a hatalom a hitlerbérenc nyilasok kezébe került, akiknek uralma a huszonötéves Horthy-fasizmus haláltusája volt. Andics Erzsébet zárszavában rámutatott arra, hogy ez a tanulmány a felszabadulás történetének első tudományos feldolgozása, amely egyúttal megindítja a legújabbkor történetének feldolgozására irányuló munkálatokat. A magyar marxista történészeknek igen fontos feladata a felszabadulás óta eltelt időszak történetének a feldolgozása, hiszen az utolsó tíz év mintegy tükör a dolgozó nép előtt, amely megmutatja, milyen sokat alkotott, milyen nehézségeket győzött le, ugyanakkor arra buzdít, hogy bízzon saját erejében, bízzon abban, hogy erőfeszítéseinek meglesz az eredménye. 1954. október 21-én tartotta Nemes Dezső : »Magyarország a felszabadulás előestéjón« című előadásának második részét »A magyar nép harca a német megszállók és cinkosaik ellen a független, demokratikus Magyarországért« címmel. Az előadás rámutatott arra, hogy a »kilencedik csapás« nagy ütközeteinek első szakaszát, az októberi harcokat — amelyek során a Vörös Hadsereg felszabadította a Tiszántúlt, a Duna-Tisza közének déli részét — azonnal követte a budapesti hadművelet. A budapesti hadművelet mintegy négyszáz kilométeres frontszakaszon indult meg s kéthónapos kemény harc eredményeként a Szovjet Hadsereg felszabadította Észak-Magyarországot, majdnem egész Közép-Magyarországot, a Dunántúl jelentős részét és körülzárta a Budapesten rekedt német és magyar fasiszta seregeket.
