Századok – 1954

Szemle - Schreiner; Albert: Zur Geschichte der deutschen Aussenpolitik. I. Bd. 1871–1918. (Ism.: Gonda Imre) 705

706 SZEMLE kívül annak a törvényszerűségnek is érvényesülnie kell, Albert Schreiner helyes megállapítása szerint, a német külpolitika történétónek megírásában, hogy az ábrázolás alapját azoknak a gazdasági tényezőknek kell képezniök, amelyek részben meghatározói, részben pedig elérendő céljai voltak (10. 1.). Ezen kívül — éppen a lenini megállapítások útmutatása szerint— ebben az esetben a mű legfőbb feladata az, hogy a német imperializmus sajátosságait meghatározva, dolgozza ki külpolitikai irányzatainak és ezen irányzatok fő képviselőinek jellemvonásait. Megállapíthatjuk, hogy ezen alapelvek nemcsak a német külpolitika, hanem általában minden más nemzet esetében hasonlóan érvényesítene! ők. Albert Schreiner a német, s általában a külpolitika történetének elvi kérdéseiről,, maguknak a német terjeszkedési törekvéseknek s diplomáciatörténeti vonatkozásaiknak ismertetésére tér át. Ezekkel a részekkel kapcsolatosan röviden megállapítható az, hogy ott, ahol a német külpolitika problémáit tárgyalja, a mű valóban elég biztos és szilárd talajon mozog, s ha egyes problémák előadásánál vannak is szerkesztési hibák — a kidolgozott anyag igen jó és érdekes. Az anyag érdekessége fokozódik azoknál a fejezeteknél, amelyeknél Schreiner — rendkívül helyesen — a polgári, illetőleg az imperialista-soviniszta történetírók torzításait cáfolja meg. Ugyanekkor azonban meg kell említeni Schreiner e munkájának néhány gyengeségét is. Ezek közül az egyik éppen az, hogy amilyen szilárd talajon áll a mű a német külpolitikát ábrázoló fejezetekben, annyira bizonytalan a nemzetközi diplomácia-történeti vonatkozások ismertetésénél. Ez az; oka annak, hogy ezekben a fejezetekben nem megy túl a Patyomkin-féle diplomáciatörténet anyagán. Ugyanekkor viszont — s ez a másik hiányosság :— nem vesz tudomást, s láthatóan nem is használja fel Jeruszalimszkij igen alapos és nagy művét a német külpolitikáról a XIX. század végén. Ez a jelenség még akkor is teljesen érthetetlen, ha Schreiner munkájának alapját 1947—49-es egyetemi előadásainak szövege alkotta, mert Jeruszalimszkij munkájának első, Sztálin-díjas kiadása ekkor már forgalomban volt, sőt 1951-ben, tehát Schreiner 1952-ben megjelent könyve előtt, már második, átdolgozott formája is elérhetővé lett. Igen nagy kár, hogy Schreiner e munkájában - -tehát a legilletékesebb helyen — nem használja fel, vagy legalább is nem értékeli ezen alapvető mű megállapításait. Schreiner munkájának központi, s újszerűség szempontjából is legérdekesebb fejezeteit éppen a német szociáldemokrata párt külpolitikájának történetéről szóló részek alkotják. Kétségtelen, hogy ezt a problémát, legalább is ilyen formában, összefoglalóan még nem dolgozta fel senki. Ez az első, mondhatjuk, igen jól sikerült kísérlet' arra, hogy a munkásosztály önálló külpolitikájának tényleges történetét — az ismertetett alapelveknek megfelelően — valaki megkísérelje. Fontos ez elsősorban ezért, mert a német munkásmozgalom ebben a korszakban központi helyet foglalt el az európai munkásmozgalomban, s igy határozatai és megnyilvánulásai döntően befolyásolták a többi európai munkásmozgalmak tevékenységét, ezek között pedig elsősorban az Osztrák-Magyar Monarchiáét. Van azonban e munkának más, ennél aktuálisabb jelentősége is. Ez pedig az, hogy azon államok munkáspártjai részére, amelyekben a munkásosztály még nem került uralomra, mint a Szovjetunióban és a népi demokráciákban, ahol a munkásmozgalom és az állam külpolitikája ma már egybeesik — Schreiner munkájának ezen részei valóban jó anyagot adnak ezirányú működésük megalapozásához és megfogalmazásához. »A szociáldemokrata párt és a német imperializmus külpolitikája az első világháborúig« című fejezet öt pontban tárgyalja a német munkásosztály állásfoglalását a külpolitika különböző kérdéseiben. Így először is a kereskedelem és vámpolitika kérdésében. Másodszor a gyarmati politika és a nemzetek önrendelkezési jogának kérdésében, harmadszor a militarizmus ellen folytatott harc, negyedszer a titkos diplomácia s végül ötödször a munkásosztály nemzetközi akcióinak problémája szempontjából. Meg kell állapítanunk, hogy Schreiner mindegyik pontban olyan, eddig alig ismert anyagot foglalt össze vagy rendszerezett, amely történetkutatásunk szempontjából igen fontos. S ugyancsak rendkívüli fontosságú az a rész, amely a szociáldemokrata pártnak a gyarmati kérdéssel kapcsolatos állásfoglalásával foglalkozik. Ez a probléma ui. nemcsak a könyvnek, hanem a munkásmozgalom történetének is egyik kulcskérdése. Ezen a kérdésen, illetőleg éppen a gyarmati jövedelmekben való részesedés kérdésén nőtt nagyra a német revizionizmus is a legjobban. Schreiner helyesen mutat rá arra, hogy E. Bernstein, a fevizionizmus teoretikusa, hogyan kísérelte meg »az angol imperializmus sikerült gyakorlatát, hogy a munkásokat a gyarmati extraprofitban való részeltetós révén vonják az imperializmus szekerébe — a német viszonyokra is átültesse«. Ezen a ponton Schreiner valóban a gyökerénél fogja meg a revizionizmus kialakulásának kérdését, s erre vonatkozó megállapításait a szociáldemokrácia külpolitikájára vonatkozóan