Századok – 1954

Szemle - Schreiner; Albert: Zur Geschichte der deutschen Aussenpolitik. I. Bd. 1871–1918. (Ism.: Gonda Imre) 705

SZEM LH 705 A »Zeitschrift für Geschichtswissenschaft« még számos rendkívül érdekes dolgozatot közöl, s ezek között néhány olyan is található, amelynek bizonyos magyar vonatkozása van. így J. Bernsteinnek a »Science and Society« с. folyóirat 1952/53-as számából átvett cikkében, amelyben Andrássy Gyulának Bismarck-kai ós Gorcsakowal folytatott együttműködését írja le a szerző az I. Internacionálé elnyomására. A másik, ennél rokonszenvesebb magyar vonatkozás Eva Priesternek a »Weg und Ziel« с. folyóirat 1953. évf. 6. számából átvett cikkében található, amelyben Marx bécsi utazásával kapcsolatban történik említés Deákók 1848-as nyárvégi megjelenéséről Bécsben, amelyet a haladó szervezetek nemzeti és nemzetközi összefogásának kísérletével lehet összefüggésbe hozni. Megemlíthető még Leo Stern érdekes tudósítása is a Magyar Történész Kongreszszusról. Még számos igen érdekes cikk és ismertetés van a »Zeitschrift für Geschichtswissenschaft« 1953-as első évfolyamában, amelynek anyaga nemcsak tudományos színvonalával, de rendkívüli változatosságával ós. színességóvel is kiemelkedik a szakfolyóiratok egyhangú sorából. Az előkészületben levő német főiskolai történelmi tankönyv témavázlata pl. szintén igen tanulságos olvasmány, nemcsak a módszere, de tartalma miatt is. A német egyetemi történelmi tankönyv anyaga ugyanis magyar történelmi kutatásunk eredményeit is igen sok szempontból érintheti, mert új megállapításai sok olyan történelmi problémát helyezhetnek új megvilágításba, amelynek német vonatkozása van. Ilyen kérdés a két nép sajátos kapcsolatainál fogva igen sok van. Ez is különös ok arra, hogy a legnagyobb érdeklődéssel figyeljük annak a német történelmi tankönyvsorozatnak munkálatait, amelyeket a Németország Szocialista Egységpártja márciusi kongresszusa sürgős központi problémává tett. Érdekes tájékoztatást nyújtanak még a lap egyéb tudományos közleményeinek és könyvismertetéseinek rovatai is. Általában megállapítható, hogy a NDK történészeinek folyóirata mind anyagának élénkségével és tartalmának érdekességével, mind pedig harcos kiállásával olyan példát mutat, amelyet sok tekintetben a magyar történészek is követhetnek. A »Zeitschrift für Geschichtswissenschaft« egyes szerkesztési módszereinek átvétele a magyar történettudomány folyóiratának is előnyére válnék. GONDA IMRE ALBERT SCHREINER : ZUR GESCHICHTE DER DEUTSCHEN AUSSENPOLITIK I. Band: 1871—1918. (Berlin, Dietz Varlag, 1952. 463 1.) Albert Schreiner munkája a német külpolitika történetéről kétségtelenül több, mint a német diplomácia történeti összefoglalása. Több elsősorban azért, mert a hasonló tárgyii polgári munkáktól eltérően nem a diplomáciai intrikák és cselfogások ismertetését adja, hanem valóban a német külpolitika történetét, abban az összefüggésben, ahogyan azt Németország politikai fejlődésének egysége megkívánja. Ezen túlmenően több, mint egyszerű diplomáciatörténet Schreiner könyve azért is, mert úgyszólván elsőnek kísérli meg azt, hogy a marxizmus-leninizmus módszerének s a marxista klasszikusok idevonatkozó műveinek alapján foglalja rendszerbe a forradalmi osztályharc és a munkásosztály külpolitikájának alapelveit. Ezen a ponton bizonyos vonatkozásban még a Patyomkin-féle diplomáciatörténeten is túlment. Kiindulva ugyanis a »Kommunista Kiáltvány«-ban lefektetett tételekből, hat pontban foglalja össze a marxista külpolitika alapjait. Ezek a következők : A tudományos szocializmus megalapítóinak szellemében először is hangsúlyozza a munkásosztály saját s önálló külpolitikájának szükségességót. E külpolitika legfontosabb elvi alapja — másodszor — az internacionalizmus, az osztályharc egysége és oszthatatlansága. Ez azonban — harmadszor — semmiképpen sem jelenti a nemzeti kérdés jelentőségének lebecsülését. A munkásosztálynak — negyedszer — meg kell tanulnia a nemzetközi politika titkainak kezelését és az uralkodó osztályok külpolitikájának ellenőrzését. A munkásosztály — ötödször — önálló külpolitikájának eszközéül megteremti nemzetközi szervezetét. S végül — hatodszor — a munkásosztály önálló külpolitikájának erkölcsi alapjául — Marx szerint — az a tétel szolgál, hogy az államok viszonylatában az igazságosság ugyanazon egyszerű törvényeinek kell érvónyesülniök, mint az egyes emberekében. Ezeken az elvi szempontokon 14 Századok