Századok – 1954

Szemle - A „Zeitschrift für Geschichtswissenschaft” 1953-as évfolyama (Ism.: Gonda Imre) 702

704 SZEíllLK A folyóirat ezen — aktuális történeti — anyagával szándékosan foglalkoztunk kissé részletesen, mert ebben tudományos és harcos jellege rendkívül jellemzően domborodik ki. Nem kevésbé érdekes azonban az az anyag, amely p. marxista-leninista történettudomány ideológiai elmélyedését szolgálja és amely elvi szempontból a magyar történetírás számára is érdekes problémákat vet fel. Idetartozik elsősorban G. Schilfert cikke a gazdasági törvényekről, amelyben arról van szó, hogy ezeket teljes mértékben csak a proletariátus tudja kihasználni (5.sz. 731—32.1.). S ugyancsak rendkívül figyelemreméltó K. Obermann tanulmánya »A termelő viszonyok és termelő erők összhangjáról Németországban a XIX. században«. Hasonló problémával foglalkozó vitaindító tanulmányban J. Kuczynski szintén arra az eredményre jut, hogy az 50-es évek elején a termelési viszonyok és a termelőerők jellege Németországban csak bizonyos közeledést mutathatott, de nem juthatott el a teljes azonosuláshoz (3. sz. 481. 1.). S ugyanezen tárgyban tartott vita keretében hangzottéi dr. Gentzen vitareferátuma arról, hogy »a kapitalista termelés tiszta formája Európában csak Németalföldön, Angliában és Franciaországban valósult meg a feltétlen összhang törvényének megfelelően, ahol az objektív és szubjektív feltételek egybeestek és ahol a burzsoázia és parasztság szövetségét forradalomban vitték keresztül« (4. sz. 622. 1.). Nagyon hasznos volna, ha e vitához hasonlóan a magyar történettudomány is hozzáfogna e kérdések saját területén történő tisztázásához. < Ezen a helyen, tehát a történetírás ideológiai problémáit tisztázó dolgozatok csoportjában kell még megemlíteni Leo Stern professzor munkáját : »A polgári történetírásról«. Ebben a polgári történészet rendkívüli fogalomzavarát hozza szóba és különösen »a különben politikailag szabadgondolkodó K. Lamprecht« ún. kultúrmorfológiai szemléletét marasztalja el, amely számos későbbi igen ártalmas elméletnek lett az előkészítőjévé (6. sz. 843. 1.). Hozzátehetjük, hogy ez az elmélet számos magyar polgári történetíróra is komoly hatást gyakorolt. Ugyanitt, az ideológiai tanulmányok csoportjában kell kiemelni J. Nichtweiss : i>A második jobbágyság«-ról szóló tanulmányénak rendkívüli fontosságát, amely a parasztság termelőeszközöktől való elválasztásának problémájával foglalkozik a kapitalizmus kifejlődése előtti Németországban. Ez a kérdés az »amerikai« és a »porosz út« fejlődéstörténeti sajátosságait veti fel, s a Magyarországon ugyancsak sokat vitatott kérdések közé tartozik. •'< A »Zeitschrift für Geschichtswissenschaft« anyagának harmadik csoportjába sorolhatók azok a munkák, amelyek Németország Kommunista Pártja és a német munkásmozgalom történetével foglalkoznak. Ezek közé tartozik elsősorban Ulbricht elvtárs egyik írása a NKP tízéves harci tapasztalatairól. Ebben a tanulmányában Ulbricht elvtárs megmutatja azt, miképpen gyűjtötte a párt maga köré a munkásságot a forradalom éveiben a proletárdiktatúráért folytatott harc < jegyében, illetőleg milyen küzdelmet folytatott a párt az osztályfrontok tisztázásáért ós a munkásosztálynak a kommunista párt vezetése számára való megnyeréséért. Megmagyarázza továbbá Ulbricht elvtárs a német szoçiàldemokrata párt igazi szerepét is, amennyiben kifejti, hogy e párt vezetői nemcsak, hogy nem harcoltak a fasizmus ellen, de meggátolták azt is, hogy bármilyen egységes harc indulhasson meg Hitlerék ellen. Ezután a német kommunista párt egyes pártellenes frakcióinak ártalmas tevékenységét eleveníti fel Ulbricht elvtárs tanulmánya. E frakciók káros munkájának volt a következménye az, hogy a szakszervezeti munka, a fasisztaellenes egységfront-taktika, valamint a pártnak az üzemi sejtrendszer szerinti átszervezése meghiusult. Mivel Ulbricht elvtárs műve olyan korszakot tárgyal, amely nemcsak Németország, de egész Európa szempontjából is döntő fontosságú eseményekkel volt telítve, ezért elemzései igen sok tanulságot, elvi és gyakorlati tapasztalatot jelentenek számunkra. A német munkásmozgalom két hősi korszakának történetével foglalkozik D. Schmidt tanulmánya »A Neue Rheinische Zeitung harca a német munkásosztály önálló szervezete megteremtéséért«, valamint H. Gemkow munkája »Marx Károly és Engels Frigyes mint a német munkásmozgalom vezetői és tanítói a szocialista törvény elleni harcban«. Mindkét dolgozat a Marx Károly emlékszámban jelent meg. Míg az első cikk a német 48-'as forradalomnak egy darabját, a német munkásosztály öntudatosítási folyamatát és első pártalakítási törekvését ábrázolja, addig a másik ugyanannak a munkásosztálynak későbbi fejlődési szakaszát tárja elénk. Ebben az utóbbi időszakban a már érett német munkáspárt folytatja legyőzhetetlen harcát az uralkodóosztályok terrorjával és elnyomásával szemben. Mindkét szakasznak azonban közös jellemvonása, hogy Marx és Engels a vezetője és irányítója. Az elsőben még ifjan folytatják harcukat az önálló proletárpárt megteremtéséért. A másodikban mint érett harcosok küzdenek a kispolgári megalkuvás különböző megnyilvánulásai ellen.