Századok – 1954
Szemle - Koszev; Dimitar: Jegyzetek Bulgária újkori történetéből (Ism.: Niederhauser Emil) 691
SZEMLE. 693 mus függelékének tartja őket, és állítása mellett szól néhány kisebb tanulmány, amelyik egyes csorbadzsi családok sorsát követi nyomon a felszabadulás után. Ezekből kiderül, hogy a kapitalista viszonyok beköszönte után a csorbadzsi családok tönkrementek. A csorbadzsik tönkremenését a felszabadulás után mutatja az a közismert tény is, hogy már néhány évvel a tárnovói alkotmány meghozatala után a csorbadzsikat képviselő konzervatív párt letűnik a porondról. Ezzel a felfogással szemben Koszev azt vitatja, hogy a csorbadzsik eredetileg nem feudális földesurak, tehát nem a feudális uralkodó osztály tagjai, hanem kereskedelemből és uzsorából szerzik vagyonukat, s ennélfogva bennük látja a bolgár nagyburzsoázia őseit, konzervatív állásfoglalásukat éppen nagyburzsoá mivoltukból magyarázza és szembeállítja velük a bolgár kispolgárság, kézművesek széles tömegeit, mint forradalmi elemet. Véleményünk szerint Koszev megoldása ebben a kérdésben nem megnyugtató. Az erős társadalomtörténeti és politikai érdeklődés miatt a kulturális fejlődés kérdései, a bolgár irodalom és művészet szerepe háttérbe szorul, különösen a krimi háború és a felszabadulás közti szakaszban. Igaz, hogy .a korszak jelentős írói és költői egyúttal politikai téren is jelentékeny szereplői a történelemnek, s ott bővebben esik is róluk szó, ez azonban nem kárpótol azért, hogy a bolgár művelődésről valamivel behatóbb képet nem kapunk. Különösen ezekben a részekben azután bizonyos csalódást okoz a könyv. Szűkszavú, de mégis száraz stílusa miatt a szerző nem tudja magával ragadni és lelkesíteni hallgatóit vagy olvasóit. Ez különben összefügg általában a hazafias nevelés nálunk sokat emlegetett kérdésével, Koszev könyvében úgy látszik ez a szempont nem játszott domináló szerepet. A könyv kétségtelenül nagy előnye, hogy Bulgária történetét a nemzetközi fejlődésbe beleépítve tárgyalja, a török birodalom belső helyzetéről pl. igen részletes képet ad s ugyanakkor a nemzetközi eseményeknek is viszonylag sok helyet szentel. Ebben kétségkívül tanulhatunk a könyvből. A nemzetközi események vizsgálatánál azonban bizonyos leegyszerűsítést tapasztalunk, a nagyhatalmakat Koszev csak két táborban látja, az egyik oldalon Oroszország egymaga, a másik oldalon az összes nyugati hatalmak, Anglia és Franciaország épp úgy, mint az Osztrák-Magyar Monarchia vagy Németország. Nyilvánvalóan helyes Oroszország objektív felszabadító szerepének kiemelése, és ezért szembe kell állítani ezt az országot más hatalmakkal, amelyeknek a politikája objektív értelemben sem vezetett Bulgária felszabadulására, azonban a nyugati hatalmak ilyen egységes oroszellenes arcvonalának felvázolása mesterkéltnek hat. Magyar szempontból felvethető, hogy a tankönyv, amely részletesen foglalkozik az oroszországi és romániai bolgár emigrációval, elsősorban kereskedőkkel, egy szót sem szól a magyarországi bolgárokról. Holott Magyarországon a XIX. század első felében éppen Budán ós Pesten jelentős számú bolgár kereskedő élt, nem egy, a bolgár művelődés szempontjából fontos bolgár könyv itt jelent meg, Atanaz Neskovics tudományós szempontból egyébként jelentéktelen bolgár története 1801—11 között háromszor is, és Pesten adják ki pl. elsőízben Paiszij atya történetét nyomtatásban 1844-ben. Ez a kérdés egyébként magyar részről is további kutatásokat érdemelne. A könyv fejezetenként igen részletes és hasznos bibliográfiát közöl, külön a forrásokat és külön a feldolgozásokat, természetesen nemcsak bolgár, hanem más nyelvű anyagot is. Orosz fordítása 1952-ben jelent meg Moszkvában I. N. Császtuhin néhány hibát felrovó, de általában igen elismerő bírálatával. Koszev professzor könyve az új utakat járó bolgár történettudománynak kétségtelenül egyik reprezentatív alkotása, megmutatja azt, hogy a történelmi materializmus szellemében folyó új kutatás mennyivél jobb ós eredményesebb munkát tud végezni a polgári történetírásnál. NIEDEBHAUSEB EMIL
