Századok – 1954

Szemle - Kangyel; J. P.: Marx és Engels a Kommunisták Szövetségének megszervezői (Ism.: H. Haraszti Éva) 694

694 SZEMLE J. P. KANGYEI,: MARX ÉS ENGELS A KOMMUNISTÁK SZÖVETSÉGÉNEK MEGSZERVEZŐI A proletariátus forradalmi pártjának megteremtéséért víyott harc történetéből (Budapest, Szikra, 1934. 335 1.) A szovjet szerző hézagpótló feladatra vállalkozott, amikor munkájában célul tűzte ki, hogy »megvilágítsa Marxnak és Engelsnek azokat az első lépéseit, amelyeket a proletariátus megszervezése, a forradalmi proletárpárt előfutárának, a Kommunisták Szövetségének megteremtése, taktikai és programtételeinek kidolgozása érdekében tettek«. Továbbá, hogy megmutassa : »a nemzetközi munkásmozgalom számára milyen történelmi jelentőségű a Kommunisták Szövetsége, Marxnak és Engelsnek első tapasztalata a proletárpárt megteremtéséért vívott harcukban«. (8. 1.) Ez a témaválasztás azonban nagyon sokra kötelez. Kötelezi a történészt elsősorban arra, hogy Marx-Engels negyvenes évekbeli elméleti és szervező tevékenységét nagy marxista előképzettség alapján, elmélyülő elméleti készséggel elemezze, igen széles7 körű anyagismeretre támaszkodjék ós képes legyen e nagy témakört és hatalmas nyersanyagot áttekinthető .szerkezetben, élvezetes előadásban bemutatni. J. P. Kangyei munkájában e fokozott követelményeknek nem mindenben tudott eleget tenni. A mű magyarra való átültetésével mégis jó szolgálatot tett a kiadó. Összefoglaló feldolgozás Marx ós Engels e korszakbeli tevékenységéről, az Igazak Szövetségében, majd a Kommunisták Szövetségében vitt szerepéről nem áll rendelkezésünkre s ennek következtében számos pártoktatási, egyetemi tananyagban az e korszakra vonatkozó adatok és művek összesítése és értékelése meglehetősen elnagyolt, töredezett, sematikus. Ez az első tudományos igényű munka Marx és Engels tevékenységéről a negyvenes években általában helyes képet ad ; jól domborítja ki azt az állandó, a párt alapítására való törekvést, amely Marxot és Engelst már ebben az időszakban eltöltötte ós amely ideológiai és gyakorlati tevékenységüket egyaránt jellemezte. Az igen hasznos, bár hézagos historiográfiai részben utal a szerző a burzsoá ós revizionista szociáldemokrata irodalomra, amely meghamisítva tárgyalja Marx és Engels forradalmi pártért folytatott harcának történetét, rendőrségi közleményekre, a marxizmus ós a forradalmi munkásmozgalom ellenségeinek rágalmazó koholmányaira támaszkodva. Helyes a szerzőnek az a célkitűzése is, hogy ennek az időszaknak a történelmi viszonyaival, az akkori szocialista és munkásmozgalom sajátosságaival igyekszik meghatározni Marxnak és Engelsnek a proletár pártról szóló elméleti tételeit és a párt megalapításával kapcsolatos gyakorlati tevékenységüket. Ezt a célkitűzést azonban nem sikerült Kangyeinek következetesen megvalósítania Marx és Engels munkásságának jellemzésénél. Más vonatkozásban pedig munkájának egyik lényeges hiányossága éppen az — s erre a szovjet kritikák (mindenekelőtt a Voproszi Isztorii 1953. 9. számában megjelent kritika) mutatnak rá elsősorban —, hogy nem az adott időszaknak, adott történeti folyamatnak megfelelően rajzolja az egykorú munkásmozgalmat, párttevékenységet. Mai, a múlt század negyvenes éveire vonatkoztatva túl igényes követelményeket támaszt pl. a chartista-mozgalommal, a Kommunisták Szövetségének pártjellegével és szervezeti formáival kapcsolatban is. A szerzőre jellemző bizonyos fokú ahisztorikus szemléletmód a chartista-mozgalom általános jellemzésénél mutatkozik meg élesen. Bár a mozgalom nagy történelmi jelentőségét Lenin és Sztálin ismert erre vonatkozó idézeteivel húzza alá, saját értékelése ezeknek az idézeteknek többé-kevésbé éllentmond. A chartista-mozgalom Kangyei felfogásában eszmeileg szétforgácsolt, szervezetileg gyenge mozgalom volt, szinte minden egyes vezető »külön eszmei irányvonalat képviselt a pártban« (28. 1.). S felrója mind a chartista vezetőknek, mind a tömegeknek, hogy »igen homályos képet alkotnak magukban a munkásmozgalom végső céljairól« (27. 1.). Holott a valóságban élesen elhatárolódott a mozgalmon belül a forradalmi és mérsékelt szárny s egyes (éppen a forradalmi szárnyhoz tartozó) chartista vezéreknek meglehetősen szilárd elképzelésük volt — bár elméletileg nem elég tisztázott — a mozgalom célkitűzéséről. Az angol munkásosztály heterogén összetételének megfelelően nem rendelkezhetett akkori állapotában fejlettebb ideológiával. De nem vonható kétségbe a mozgalom tömegmérete, országos jellege és az adott helyzetnek megfelelő szervezettsége. Kétségtelen, hogy a chartizmusban jelentkező tömegméretű munkásmozgalom nem találkozott még a szocialista elmélettel a negyvenes években, és amikor egyes vezetőik előtt, min-