Századok – 1954

Szemle - Koszev; Dimitar: Jegyzetek Bulgária újkori történetéből (Ism.: Niederhauser Emil) 691

692 SZEMLE irodalmi anyag alapján egyetemi előadásaiban ad összefoglaló képet erről a korszakról itt ismertetett könyvében. Az első fejezet Törökország belső fejlődését mutatja be a XVIII—XIX. század fordulóján és ismerteti a nemzeti felszabadító mozgalom kezdeteit, Paiszij és mások kulturális működését és a különböző spontán népi ellenállási ós felkelési kísérleteket, mintegy az 1828—29-es orosz-török háborúig. A második fejezet a XIX. század második negyedének eseményeit ismerteti, először általános áttekintést ad a gazdasági és társadalmi fejlődésről, viszonylag elég részletesen vizsgálja a kulturális fejlődés kérdéseit, mivel a nemzeti felszabadító mozgalom még ekkor is elsősorban kulturális téren folyik. De már elég részletesen ismerteti a kisebb forradalmi megmozdulásokat és parasztfelkeléseket, különösen — saját kutatásai alapján — az 1850. évieket. Befejezésül a krimi háborúra és annak bulgáriai visszhangjára, tér ki, a harmadik fejezetben pedig megmutatja, milyen hatalmas befolyást gyakoroltak a krimi háború következményei a bolgár fejlődésre. Bizonyítja, hogy a fellendülő bolgár ipar fejlődésében a nyugati áruk beözönlése és konkurrenciája miatt törés támadt, ez Bulgáriában a kialakulóban levő burzsoázia elszegényedésére, elégedetlenségére ós forradalmasodására vezetett, és ebből magyarázható a bolgár forradalmi mozgalom a hatvanas és különösen a hetvenes években. Mielőtt ennek részletesebb ismertetésére rátérne, a negyedik fejezetben, időben kissé előreszaladva, elmondja a konstantinápolyi patriarchátustól független bolgár exarchátus felállításának történetét. A könyv legrészletesebb fejezete az ötödik, amely a nemzeti forradalmi mozgalom szakaszait mutatja be, Rakovszki és a külföldről betörni próbáló csapatok működését, azután a Bolgár Forradalmi Központi Bizottmány és a hazai forradalmi szervezkedés történetét. Részletes képet ad a bolgár forradalmi mozgalom baloldali vezető alakjairól, Levszkiről és Botevröl, elmondja az áprilisi felkelés történetét. A hatodik fejezetben pedig részletesen leírja az orosz-török felszabadító háborút és Bulgária berendezését az orosz megszállás idején. Az igen rövid hetedik fejezet az utolsó negyedszázad kulturális fejlődését ismerteti. Természetesen nem állhat módunkban, hogy a könyvről részletes tartalmi ismertetést adjunk. Csak néhány megjegyzésre szorítkozhatunk. Mindenekelőtt meg kell állapítani azt, hogy Koszev könyve az eddigi ismert és kiadott hatalmas anyag gondos felhasználásával és több helyen egyéni kutatások révén való kiegészítésével az egyetemi hallgatók számára rendkívül gazdag, talán kissé túlságosan is bő anyagot nyújt. A kérdésnek ezt az oldalát persze nem tudjuk megítélni. A mű mondanivalóját tekintve meg kell állapítani, hogy a materialista történetfelfogás alapján megírott szintétikus munka, ós éppen a történelmi materializmus alkalmazása lehetővé teszi a szerző számára számos kérdés helyes megoldását vagy legalábbis helyes felvetését. Koszev könyve végeredményben szélesebb, nagyobb lélekzetű mint Zsak Natané, és az egyetemi oktatásban is fontos szerepet kell játszania. Ezért fontos, hogy a könyv a polgári történetírás helytelen idealista és eklektikus szemléletével szemben egységes szempontból mutassa be a bolgár nép történetét az egész korszakban. Különösen fontos volt ebből a szempontból a gazdasági alapoknak a kiemelése. Félő azonban, hogy a szerző itt kissé mereven kezelte a problémát, a gazdasági és társadalmi fejlődést és a politikai és kulturális eseményeket tárgyaló fejezetek meglehetősen mereven elválnak egymástól s így az az általánosan elfogadott megállapítás, hogy a bolgár nemzeti megújulás ós nemzeti felszabadító mozgalom a bolgár burzsoázia fejlődésének következménye, inkább csak deklaratív jellegű. Természetes, hogy7

a könyvnek bizonyos nehézségekkel kellett küzdenie éppen a gazdasági alap ábrázolásánál, azzal a nehézséggel ti., hogy a bolgár gazdaságtörténet számos kérdése mindmáig feldolgozatlan és megíratlan. Az ipar és a kereskedelem fejlődésére a könyv viszonylag elég sok anyagot hoz, azonban jóval kevesebbet a mezőgazdaság és a parasztság fejlődéséről, itt egyes kérdéseket teljesen magyarázat nélkül hagy. így pl. beszél általában az ún. csiflik-rendszerről (a csiflik magántulajdonban levő török földbirtok) anélkül, hogy megmagyarázná, mi is az a csiflik. így azután a mezőgazdaság és a parasztság történetére vcvnatkozó részei még sematikusabbak, mint a könyv általában. Különösen világosan mutatkozik ez meg az 1850-es parasztfelkelés értékelésében (119. 1.), ahol a politikai részletek eléggé világosak, a társadalmi helyzet és á feladatok azonban teljesen sematikusak. A, megújulás korának egyik legvitatottabb kérdése az ún. csorbadzsik szerepe. A csorbadzsik a bolgár nép leggazdagabbjai, többnyire kereskedők vagy uzsorások, akik a török hatóságokkal való közvetlenebb kapcsolataik révén szerezték vagyonukat, társadalmi állásukat, és pénzüket idővel földbirtokba fektették. Zsak Natan társadalmi helyzetük és 1878 után követett erősen konzervatív politikájuk alapján a török feudaliz-