Századok – 1954
Szemle - Tanulmányok az állam és jog kérdései köréből (Ism.: Sarkady János–Unger Mátyás–Nevelő Irén) 684
SZEMLE. 689 Nagy problémát jelentett a politikai szövetséges kispolgári, paraszti elemek adóztatása. Ezt a kérdést nem tudta megoldani a Tanácsköztársaság. E területen is a paraszt-kérdést, mint gazdasági, pénzügyi kérdést kezelte elsősorban. A 100 holdon aluli birtokosokat nem adóztatta, így a kulák birtokok egy része is adómentes volt. A parasztságot gazdaságilag egységes táborként kezelte, ami nehezítette (egyéb tényezőktől eltekintve) a politikai szövetség létrejöttét a középrétegekkel. Erre a kérdésre bővebben kitérhetett volna a szerző, hiszen a proletárdiktatúra egyik legfontosabb tartalmi problémáját érinti. A pénzforgalom szabályozása terén a Tanácsköztársaság a lenini elvek megvalósítására törekedett. A pénzforgalmat az államosított, ellenőrzés alatt álló bankokba igyekezett központosítani. Az államosított vállalatok elszámolását és pénzkezelését a május 2-i rendelet értelmében »egyszámlarendszer« bevezetésével oldották meg. A régi intézmények pénzkezelése, pénzforgalmi rendje lényegében nem változott. Az új elsősorban a pénzügyi rendszer új területein mutatkozott meg. A pénzforgalom ilyetén való szabályozása megszilárdította a Tanácsköztársaság pénzügyi rendjét, végső fokon a Tanácsköztársaság államrendjét. A biztosítási, valamint takarók-ügyleteket is a szocialista pénzügyi rendszer belső törvényei szerint szabályozták. A szerző tanulmányában helyesen mutatja ki a Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi jogrendszere szinonim fejlődését Szovjetoroszország pénzügyi fejlődésével a hasonló szakaszban. Sok azonosságra mutat rá és ezek megléte törvényszerű. Ugyanakkor itt hibát is követ el a szerző. Módszerével bizonyos fokig elhomályosítja a magyar fejlődés sajátosságait. Nem tűnik ki elég élesen, hogy az új gazdasági alap szülötte mind Szovjetoroszországban, mind a Magyar Tanácsköztársaságban az új jogi felépítmény és a neki megfelelő intézmények. A szerző a jogág egész belső struktúrájának elemzésével, a rendelkezések tömör felsorakoztatásával meggyőzően cáfolja az ellenforradalmár jogtudósok állításait a Tanácsköztársaság pénzügyi jogára vonatkozólag. SABKADY JÁNOS (1) — UNGEK MÁTYÁS (2—4) NEVELŐ IRÉN (5—6) RADOCSAY DÉNES : A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁG FALKÉPEI (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1934. 254 I. + CXXXII tábla) Radocsay Dénes műve mind az anyaggyűjtés, mind az összegyűjtött anyag feldolgozása szempontjából jelentős teljesítménye újabb művészettörténeti irodalmunknak. Lelkiismeretes, alapos munkával dolgozta fel a középkori Magyarország falfestményeit, s bevezető tanulmányában marxista igényű elemzésre törekedett. Művészettörténetírásunk határozott fejlődósének jele, hogy — egyes vidéki falfestmények esetében — »a maradi szellemből következő provincializmus« hamis nézetei helyett, Radocsay »gyakorlatlanságból fakadó népi jellegű« kezdeményezéseket ismer fel. így elsősorban az erdélyi falfestményeken, mint a XII. századi dejtei és a XIV. századi gelencei falképeken a »népi képzelet stílusformáló« erejét magyarázza. A népi hang jelentkezésének, a népi hagyományok ösztönző erejének felismerésére Radocsayt elsősorban Dimitrijeva szovjet tudós megállapításai irányították. A román művészettörténeti kutatások eredményei nyomán lerögzíti, hogy áz erdélyi templomok egyes falképeinek stílusa »elárulja az ortodox templomok festészetével, a románok művészetével való kapcsolataikat«, a »párhuzamos együttfejlődés, gyakran a két stílusfórma közötti szoros egybefonódás törvényszerű és jellegzetes«. Egyúttal megállapítja, hogy a román szakirodalom noha »ikonográfiái és stiláris szempontból is foglalkozott a bizánci művészet hatásával, de nem vetette fel azt a kérdést, hogy az erdélyi bizánci falképfestészet milyen kapcsolatban volt a szomszédos szláv művészetekkel«. A középkori Magyarország falképeinek ismertetésekor azonban Radocsay Dénes is egyes esetekben megelégszik azzal, hogy átveszi a korábbi, a magyar szakirodalom eredményeit, anélkül azonban, hogy a régi kutatások kritikai értékelésébe bocsátkoznék. Árpádkori művészetünkkel kapcsolatban az új kritikai értékelés fontosságát egy problémához fűzve szeretném hangsúlyozni : a felszabadulás előtt a nyugati egyház-13 Századok