Századok – 1954

Szemle - Tanulmányok az állam és jog kérdései köréből (Ism.: Sarkady János–Unger Mátyás–Nevelő Irén) 684

SZEMLE. 685 jelentős és a fejlődés során egyre növekvő rétegét képezték. A szabadonbocsátások a rabszolgatartás állandó kisérő jelenségei ; számuk főleg a rabszolgatartás válságának periódusában nő meg, amikor már a rabszolgák kizsákmányolásának régi formája egyre kevésbé fizetődik ki. Az egyre szaporodó szabadonbocsátottak helyzetének szabályozása fontos problémája volt a római törvényhozásnak. A rájuk vonatkozó számos jogszabály értékes társadalomtörténeti forrásanyagot jelent és élesen rávilágít azokra a jogi különbségekre, amelyek a római polgárságon belül elválasztották egymástól a szabadszületósűeket (ingenui) és szabadonbocsátottakat (libertini). Brósz Róbert a libertinusok külön, alacsonyabb jogi helyzetével foglalkozva ennek egyik fő megnyilatkozását, a jus patronatust tárgyalja, amely kivételes helyzetet biztosított a volt tulajdonosnak felszabadított rabszolgájával szemben, lehetőséget adott arra, hogy — formailag enyhített függőségi viszonnyal — továbbra is hatalma alatt tartsa és kizsákmányolja. À római rabszolgatartás kezdeti korszakában (amelynek állapotait a XII táblás törvény tükrözi), mikor a libertinusok szerepe csekély, a jus patronatus még nem alakult ki a maga teljességében. Csak a késői köztársaság korában, a nagy hódítások után, a rabszolgatartás óriási fellendülésével és első nagy válságával vált fontossá és kezdődött meg a felszabadítottak helyzetének jogi szabályozása, amelyet azután a császárkor törvényhozása dolgozott ki teljes mértékben. Ennek a szabályozásnak a fő tendenciája a patrónus érdekeinek biztosítása volt libertusával szemben. A libertus lekötelezósének már a formája is sajátságos : még rabszolgakorában, ünnepélyes eskü útján történik ; ez kényszeríti arra, hogy felszabadulása után olyan kötelezettségeket vállaljon, amelyek egyébként nem egyeztethetők össze a szabadok jogállásával. A felszabadított mindenekelőtt obsequiummal tartozott volt gazdájának. Az obsequium közelebbről meg nem határozott, általános jellegű engedelmességet, szolgálatot jelentett ; incerta obligatio volta azonban igen tág lehetőséget nyújtott a libertus munkájának kizsákmányolására. (A kései császárkorban egyébként az obsequium terminus lett az egész patronus-libertus viszony általános megjelölésévé.) Azokban az esetekben, amikor a libertus nem tartozott obsequiummal patrónusának, a societas nyújtott lehetőséget a partonusnak volt rabszolgája további kizsákmányolására : a felszabadult ui. ez esetben köteles volt urával társasági szerződést kötni, amelynek alapján a patronust.rész illeti a libertus vállalkozásának jövedelméből. Ha a volt gazda nem kap megfelelő részt, akkor a libertus halála után a hagyatékból elégítik ki. Általában a patronusnak privilegizált örökségi joga van libertusával szemben. A szűkebb értelemben vett obsequiumon kívül a libertus officiummal is tartozott patrónusának : köteles volt ellátni ügyeit, kezelni javait, gyámságot vállalni gyermekei felett stb. Nagy megterhelést jelentett az operae is : különböző munkák elvégzésének kötelezettsége, amelyek bizonytalan és nagymértékű lekötöttségként súlyosodtak a libertusra. Emellett a patrónus ajándékokat is követelhetett libertusától. — A gazdasági természetű függőségen túl a patronusnak bírói joghatósága is volt (legalább is a császárkorig) szábadonbocsátottjával szemben. Emellett a libertus helyzetét több házasságjogi korlátozás is súlyosbította. A tanulmány általában jó képet ad a libértusok kizsákmányolt helyzetéről, sajátságos függőségi viszonyukról. Természetesen e kép további bővítése és egyes helyeken pontosabbá tétele lehetséges, sőt szükséges lenne. Problémaként merül fel például : hogyan égyeztethető össze a libértusok elnyomott, jogilag korlátozott helyzetével az a körülmény, hogy a császárkorban feltűnően sokan gazdagodnak meg közülük és kerülnek be a városi vezetőrétegbe ós az államigazgatásba? Általában a libértusok helyzetének fejlődését részletesebben, történetibben kellene ábrázolni. —- Természetesen ezeket a problémákat egy fejezet nem is fejthette ki részletesen ; ezt a megjelenendő egész műtől várjuk. • 2 »Eljött az éj ; csendesen nyugvók a háznép a nap fáradságai után ; s ím ajtó zörren, az elöljárók belépnek, az álijiából felriadó ifjút megkötik, nem egyszer éppen fiatal neje ágyából, s anyja karjaiból hurcolják el.« (Kölcsey Ferenc Összes Művei. Bpest, ó. n. 1048.1.) A katonafogás minden embertelensége megelevenedik Kölcsey költői szemlóletességgel papírra vetett soraiból. Néhány oldallal utóbb azután azt is hozzáteszi, hogy kik azok, akiknek parancsra katonának kell állni, s távol a családi tűzhelytől, idegen országokban, előttük értelmetlen idegen érdekért kell meghalniok. »Felkerestetik a pártfogás nélkül való szegény, fel a magára haragot vont ügyefogyott ; s mennie kell, mert magát megvál-