Századok – 1954

Szemle - Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés (Ism.: Spira György) 671

SZEMLE. 673 zőkönyvben). S így azután csodálkozva állapítják meg a felsőházi határozathoz fűzött jegyzetükben, hogy ez a határozat nem keltett visszhangot a képviselőházban, holott nyilvánvalóan éppen a képviselőház hamarabb hozott határozata ösztönözte a felsőházat hasonló határozat elfogadására. Súlyosabb hiba azonban ezeknél az elvétett felületességeknél az a gondatlanság,, amely a munka archeográfiai kiállítását jellemzi. Kezdjük azzal, hogy a közölt szövegekre vonatkozó jegyzetek, magyarázatok rendkívül fogyatékosak. A jegyzőkönyvek több esetben az indítványozó hevének közlése nélkül említenek meg az országgyűlés elé terjesztett javaslatokat. Ilyen esetekben az indítványozó nevét hiába keressük a kiadvány jegyzeteiben is. De azt sem tudjuk meg a jegyzetekből, hogy bizonyos, az országgyűlés elé került s a jegyzőkönyvekben szerepelő, de azonnal nem vagy később sem tárgyalt ügyeknek mi lett a folytatásuk. (Ez különösen áll az országgyűléshez intézett kérvények nagy részére.) Az országgyűlés megnyitásakor elhangzott királyi trónbeszéd kapcsán a képviselőház ós a felsőház által tárgyalt válaszfelirati javaslatokról (672—678. 1.) szintén nem derül ki, hogy kik dolgozták ki őket, s a felsőház által tárgyalt szöveget hol javaslatként (676. 1.), hol elfogadott határozatként (673. 1.) kezeli a kiadvány. A katonaállítási törvény közlésekor (570. 1.) nem történik említés arról, hogy az országgyűlés nem a kormány eredeti, hanem lényegében a központi bizottmány kompromisszumos javaslatát fogadta el. Ahol pedig vannak magyarázatok, azok valójában sokszor nem a szöveget magyarázzák. Például a kiadvány közli a Kossuth által 1848 júliusában az országgyűlés elé terjesztett pénzügyminiszteri jelentést s benne azt a pontot is, amelyben Kossuth beszámol arról, hogy a kormány kölcsönnel támogatja a pesti gépgyárat fegyvergyárrá való átalakításának megkönnyítése érdekében (775. 1.). Az ehhez a ponthoz fűzött jegyzet azonban nem a kormány ÓS a gépgyár között áprilisban kötött yonatkozó szerződést ismerteti, hanem arról szól, mi törtónt a gyárral novemberben — teKát több hónappal Kossuth jelentésének kidolgozása után —- végrehajtott államosítását követően. Ez a példa — és erre, sajnos, még számos más példát is lehetne hozni — azt mutatja, hogy á szerkesztők könnyebb végéről igyekeztek megfogni- dolgukat : a kötetet majd használó szakemberek által jól ismert tényeket magyarázzák, a valóban magyarázatot igénylő szövegrészeket viszont gyakran hagyják magyarázat nélkül. Nem is beszélve arról, hogy a magyarázatokban helyenkint apróságoknak látszó, de ennek ellenére is megengedhetetlen tárgyi tévedések vannak. Csak egy példát : a szerkesztők azt állítják, hogy Kossuth 1848 júliusának végén 62 millió forint hitel megszavazását kérte az országgyűléstől (575. 1.), holott 61 milliónyi hitelt kért s 62 millióra az 1849. évi költségvetés végöszszegót tervezte. De nem kevésbé bírálható a kötet használatának megkönnyítésére hivatott technikai apparátus sem. A kötet különböző fejezeteiben közölt szövegek (például az országgyűlés által elfogadott törvények és az illető fövényeket megvitató ülések jegyzőkönyvei) között a dolog természetéből folyóan igen sok esetben rendkívül szoros összefüggés van, s ezekre az összefüggésekre a jegyzetekben feltótlenül utalni kell. Nos, a jegyzetek minden esetben körülményesen utalnak is a tárgyalt üggyel összefüggő egyéb iratokra, csak éppen azt nem tüntetik fel — egy-két kivételtől eltekintve —, hogy az illető iratok' a kötetnek hányadik lapjain olvashatóak. Ugyanez vonatkozik a bevezető tanulmánynak azokra a jegyzeteire is, amelyek a kötet szövegrészében közölt iratokra hivatkoznak. Meglehetős rendetlenség figyelhető meg továbbá azzal kapcsolatban is, högyan közli a kiadvány azokat a szövegeket, amelyeknek elvileg két helyen is kellene szerepelniök a kötetben (például az olyan országgyűlési határozatokat, amelyeknek a szövege teljes terjedelmében bennefoglaltatik a határozatot hozó ülés jegyzőkönyvében). Ezeket a szövegeket a kiadvány — helyesen — általában csak egyszer közli, s a másik helyen, ahol az olvasó szintén kereshetné őket, csupán címük szerepel, utalással a kötetnek arra a helyére, ahol teljes terjedelemben megtalálhatóak (persze itt is a lapszám megjelölése nélkül). Csakhogy ezeket az utalásokat hol az irat címéhez fűzött lapalji jegyzetben, hol az irat címe után következő regesztaszerű szövegben találjuk, hol pedig mindkét helyen. (Két és fél lapon belül előfordul valamennyi változat például a 678—680. lapokon.) S néha ellentmondásokkal is találkozunk. A 232. lapon a képviselőház jegyzőkönyveibe foglalva olvashatjuk például a szőlődézsma eltörléséről szóló határozatot. A hozzá fűzött jegyzet ennek megfelelően be is jelenti, hogy ezt a szöveget a képviselőház határozatait tartalmazó fejezetben nem fogják ismót közölni, hanem csak regeszta alakjában ismertetni. Ennek ellenére a 685. lapon a képviselőház határozatai között ismét ott láthatjuk a határozat teljes szövegét. És a kötetet használni kívánó olvasó nehézségeit fokozza még az is, hogy az egyes iratokat megelőző, az irat létrejöttének folyamatát ismertető bevezető szövegeket ugyanolyan betűtípussal szedték, mint maguknak az iratoknak a szövegét (kivéve a törvényekét) úgy, hogy az olvasónak néha nem kis 12 Századok