Századok – 1954

Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15

A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC KIBONTAKOZÁSA ERDÍÍT.YBE!» % 63 megsegítésére. Teleki, aki Toroczkai val az utóbbi időben nem a legnagyobb egyetértésben volt, nem sietett a parancs végrehajtásával és így báró Tige megelőzte őt. Rabutin azzal a paranccsal küldte a császári ezredest Enyedre, hogy a föld színéről is törölje el a várost. Tigétől a kollégium professzorainak küldöttsége (Pápai Páriz Ferenc, Kolozsvári István professzorok, Csepei András, Baj esi András, Krámer János papok) kért kíméletet a város vagy legalább a kollégium számára, eredménytelenül. Tige csapatai rátámadtak a városra, a kastélyba menekült lakosságot levágták, nem kegyelmezvén »még a terhes asszonyi állatoknak sem«. A nemrég még ingadozó, csak a maga biztonságával törődő városi lakosság rádöbbent, hogy járhatatlan a harmadik út ; szembefordult a fosztogató ós öldöklő császári katonákkal. A kezdeményezők a diákok voltak, de a város egész férfilakossága csatlakozott hozzájuk. Kétségbeesett harc kezdődött. A németek végül felgyújtották a várost; porig égett a templom és a kollégium is, s -az üszkös utcákat »tógás diákok«, szörnyen megcsonkított emberek holttetemei borították. A sok sebesült között ott volt Enyedi István tanár tizenkétesztendős kisfia is.155 A hajléktalanná vált enyediek, mint Erdély más vidékein már annyian, március 13-ika véres napja után nem ámították többé magukat a császári oltalommal vagy a harmadik út illúziójával. Bebizonyosodott az is, hogy a Rákóczi által kezdeményezett katonai és gazdasági szervezés, ha kívülről jön és nem kapcsolódik Erdély társadalmának egységes akaratához, csak olyan mint az alapnélküli ház. Összedűl, omUk minden szélfúvásra. Míg Enyeden iskolás gyerekek és védtelen asszonyok hulltak el a császáriak fegyvereitől, a Barczaságon már szedik szavakba a kuruc székelyek mondanivalóját, mely Erdély minden hazaszerető emberéhez szól. A barczasági hadak kiáltványa megmutatta a kivezető utat ebből a felemás helyzetből és felvetette Erdély leglényegesebb kérdéseit. 4. A háromszéki és csíki székelyeket a véresvégű holdvilági csata után bekövetkezett császári dúlás és fenyegetés nem tudta letörni. Nem tették le a fegyvert. Rabutin hosszú alkudozást kezdett az »igen vakmerő« háromszékiekkel. A vezetők kiadását, kezesek Szebenbe küldését sürgette. Mikes Mihályt indította közéjük, hogy hűségesküt csikarjon ki tőlük. »Az székbeliek pedig a passusokról és mind együnnen, mind másunnan takarodgyanak házokhoz és tegyék le a fegyvert és az mint eő Felsége Híveihez illik, hűségeknek és kötelességeknek feleljenek meg.« Végül hosszú huza-vona után Mikes megírta a Generálisnak, hogy a »Homágiumot le tette az szék«. Nem az egész Háromszék ós Csíkszék hűségre téréséről volt itt szó, hanem látszatengedményről, a pusztítás elkerüléséről. Elég is volt annyira, hogy Mikest visszarendeljék Szebenbe és az egész dolgot befejezettnek tekintsék.156 15i

Enyed felégetésériek történetéről részletesen ír P. Szathmáry Károly: A nagyenyedi főiskola kultúrtörténete 1662-től 1704-ig. Századok. 1867. ; OL Prot. Sess. 1701 — 1705. köt. 663. 1. ; 1708-1710. köt. 49-50.1.; Oláh Lapádi Szegedi László folyamodványa Rákóczihoz, melyben mint szemtanú ír az enyedi eseményekről. Kuruc katonák és hozzátartozóinak instantia gyűjteménye. (Kézirat, Hadtört. Levéltár) ; Wesselényinapló márc. 3. 17, 18, 24. ; Teleki-napló márc. 13, 16, 17—18. ; Czegei Vass-napló márc. 19-20-21. MHHS 35. k. 393.1. ; Bethlen Önéletírása II. köt, 351 — 356. L; Dobozi István Sennyei Istvánnak 1704. márc. 5. A. R. I. 214. 1. ; Rákóczi máj. 17-én Nagyenyed városát minden terherviselés alól felmenti. Csutak V. : Az utolsó gyulafehérvári országgyűlés. EM 1913. 33. 1. 166

OL Prot. Sess. 1701-1705. köt, 658, 662, 662, 663. L. C. R. H.-I. 97-98, 99, 103, 104, 105, 113. 1.