Századok – 1954

Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15

64 VÄRKONYI AGNES Háromszék ezzel időt és viszonylagos nyugalmat nyert a további szervezkedésre. Már összeköttetésben voltak Rákóczival és Toroczkaival.157 A nőket, a falvak háznépét Moldvába, Havasalföldre költöztették ki, hogy mentsék a császári bosszútól. Újabb felkelésre készülnek. A háromszékiek felhúzódnak a holdvilági csatából már harci tapasztalatokkal rendelkező Csíkba. Valószínűleg itt volt a szervezkedés központja. Tamás deák és Horváth György pátensekkel árasztották el egész Háromszéket. Itt most is Henter Mihály a szervezkedés vezetője.15

8 Március elejére robbant ki a háromszéki és csíki székelyek számos falut megmozgató hatalmas erejű felkelése. A fegyvert fogott »sokaság, székely közkatonák és nemesek rendjeiből álla«. Vezetőik között ott van Káinoki Péter, Székely Zsigmond és »két jeles főnemes Tompa Miklós és Mihály Nagyborosnyóról«. Csatlakoztak hozzájuk az Olt és Maros völgyében felmenő kisebb kuruc csapatok is (pl. Horváth Ferenc kapitány 12 zászlóval). A generális alkudozását, a holdvilági és az enyedi példával való fenyegetését elnyomta a Barca mezejére kiszállt, Brassót körülfogó székely hadak kiáltványának mindenkihez szóló hangja. A barczasági kiáltvány sorai arról tanúskodnak, hogy megfogalmazói jól átgondolt mondanivalót vetettek papírra. Keserves csalódással látták — kezdik a »haza fiaihoz« szóló kiáltványukat — nemzetük romlását, mely a Habsburgok bejövetele óta következett be. A Diplomától a » régi török adójánál is nagyobb könnyebséget az országunknak megépülését« szabadságuk és törvényük megmaradását várták. De a Habsburg-uralom az »úri, főnemesi köz rendre« egyaránt elviselhetetlen terheket rótt, az egész magyar világ végső romlásra jutott. Az igazság helyett az igazságtalanság, a szabadság helyett az erőszak, az egyenes ítélet helyett a csalárdság uralkodik. Az országban senki semmihez, még életéhez sem bízhatik és »nem lehet semmiben bátorságos«. Ezért fogott Magyarország is fegyvert. Az ország szomorú helyzetét vázoló szavai után higgadtan mond ítéletet »gonosz életű kapitány, Guthi István« kényszerű hódoltatása felett. Majd tárgyilagosan rámutat Rabutin gratiával kínáló, de valójában elvesztésüket kereső módszerére. »Az nekünk küldött gratiája nem egyéb, hanem megfogó háló és tőr.« »Minden színes csalárdsággal azon igyekezett, hogy az alávaló nemességet magunk tisztei által és azon tiszteinket meg mások által elfogassa és rabságra veresse és így magunkat magunk által elfogasson és megemésszen teljességgel«. Ezért kénytelenek fegyvert fogni — lendül magasba a kiáltvány hangja — »non cupidine praedae, nec libidine dominandi, hanem hogy szegény országunk s édes nemzetünk, feleségünk, gyermekünk, hazánk, javaink, árvák, özvegyek ellen fegyverrel és tűzzel dühösképen grassálo idegen nemzet fegyveres szabadsága ellen... magunkat megoltalmazzuk«. Ezért készek mindannyian életüket »letenni«. Keményen rámutatnak Rabutin megosztó, az elnyomottakat egymással szembefordítani igyekező, egymás által elveszejtő politikájára. Ha mindezt tétlenül nézik, odajut az ország, ahol Básta idején volt. Ezért szólítják egész Erdélyt fegyverbe az idegen elnyomó ellen. »Intünk és kérünk, sőt 167

»In Transylvania intercepti Domini Kálnoki, Toroezkai et ex Siculis alij, hac ivere ad Principem«. Dobozi István Sennyei Istvánnak Debrecen febr. 20. és 22. A. R. I. 205.1. ; »Siculi etiam circa Coronam bene se gérant.« Toroczkai István Szászsebes ápr. 10. (1704) A. R. I. 218. 1. 158

A további kutatások feladata kideríteni azt, hogy ezek a pátensek maguk által írott fegyverbe szólító levelek voltak-e, vagy a fejedelem valamelyik kiáltványának másolatai. OL L. C. R. H. - I. 140, 144-145. 1.