Századok – 1954

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Réti László: Beszámoló a Szovjetunióban tett tanulmányútról 658

BESZÁMOLÓ A SZOVJETUNIÓBAN TETT TANULMÁNYÚTRÓL 680 . 1954 június—júliusában egyhónapos tanulmányúton voltunk a Szovjetunióban. Meglátogattuk Moszkvában, Leningrádban és Kievben a legfontosabb történeti és párttörténeti intézeteket, múzumokat, könyvtárakat ós archívumokat, valamint más, a történettudomány művelésével kapcsolatos intézményeket. Igyekeztünk magunknak átfogó képet alkotni a szovjet történetkutatás rendkívül kiterjedt hálózatáról, annak munkájáról és azokról a kérdésekről, amelyek ma elsősorban foglalkoztatják a szovjet történészeket. Tekintettel a rendelkezésünkre állott idő rövidségére és a feladat rendkívüli szélességére, természetesen csak nagy általánosságban vizsgálhattuk meg az egyes területeken folyó munkát. v/ A beszámolóban három kérdéscsoportról szeretnék beszólni : a látogatás során felmerült elvi tudományos kérdésekről, a tudományszervezési kérdésekről és a szovjetmagyar történettudományi kapcsolatokról. Meg kell mondanom, hogy semmiféle olyan elvi kérdés nem merült fel, amiről ne tudtunk volna, vagy amelyek az utóbbi időben nálunk nem kerültek volna napirendre. Tapasztaltuk azonban azt, hogy ugyanazok az elvi kérdések, amelyék nálunk most napirenden vannak ós amelyek bennünket annyira foglalkoztatnak, hogyan vetődnek fel a Szovjetunióban. Beszélnem kell talán mindenekélőtt a párttörténeti kutatómunka jelentőségéről. A párttörténti tanítás eddig is központi kérdés volt, de most előtérbe került a kutatás kérdése. Fő hiánynak tekintik azt, hogy az SzKP története (rövid tanfolyam) óta nem jelent meg nagyobb munka (kivéve az Enciklopédia legutóbbi cikkét), amely általánosan ós nagy elvi kérdéseket előtérbe helyezve foglalkoznék a párttörténettel. Nagy hiányosságnak tartják például, hogy alig készülnek doktori disszertációk a párttörtónet kérdéseiről. A legfontosabb feladat tehát most a párttörténetírás terén nagy, átfogó munkák készítése. Napirendre került egy részletes 3—4 kötetes tankönyv megírásának a kérdése is.- A Marx—Engels—Lenin—Sztálin Intézet még ebben az évben elkezdi e nagy munka prospektusának elkészítését. Éppen e nagy, átfogó kérdések feldolgozásával kapcsolatban, mint ennek elengedhetetlen előfeltételét, ma igen szélesen megvitatják a helyi párttörténet részletes és alapos feldolgozásának a feladatát. Az általánosan elfogadott nézet szerint ugyanis az átfogó általános munkák jó elkészítéséhez feltótlenül szükséges a részkérdések és ezek között elsősorban a helyi történelmi események; ismerete. Ezért a Szövetséges Köztársaságok Párttörténeti Intézetei előtt ma fő feladatként áll a saját területük párttörténetére vonatkozó kutatás kiszélesítése, erre vonatkozó dokumentumkötetek, monográfiák és átfogó, összesítő munkák elkészítése. Csakis a helyi párttörtónet Tészletes ós alapos feltárása szolgáltathat megfelelő alapot és anyagot a Szovjetunió Kommunista Pártja történetének az eddiginél sokkal szélesebb móretekben való feldolgozásához. 'Természetesen erősen foglalkoztatja a szovjet történészeket a tömegek történelmi szerepének és a személyiség szerepének a kérdése. Legfontosabb feladatnak tekint ik minden történeti munkában a tömegek, elsősorban a munkásság és parasztság történelmet formáló szerepének az eddiginél jobb, alaposabb bemütatását. A személyiség történeti szerepének a kérdésében is rámutatnak azokra a hibákra, amelyeket a közelmúltban ezen a téren elkövettek. A turkesztáni párttörténetről szóló munka például ilyen fejezetrészeket tartalmazott : Frunze és Kujbisev a turkesztáni mozgalom élén, vagy Kaganovics szerepe a Nep-re való áttérés idején. Nyilvánvaló, hogy az üyen fejezetek már eleve nem arra törekszenek, hogy a turkesztáni kommunisták, a turkesztáni dolgozó tömegek küzdelmeit mutassák be, hanem egyes személyiségek tevékenységének leírásával helyettesítik a tömegek harcának az ismertetését. Mindemellett hangsúlyozták az elvtársak, hogy az ezen a téren elkövetett hibák ma már általában tisztázottak. Most, ott a hiba, hogy sokan a másik végletbe esnek és személytelen történelmet akarnak írni. Ez ellen komoly harcot folytatnak. Rámutatnak arra, hogy a tömegek történelmi szerepének helyes bemutatása nem ellentétes a személyiség történeti szerepének megmutatásával. A feladat az, hogy a nagy történelmi személyiségek szerepét ne magában, olszjgetelten mutassuk be, hanem szoros kapcsolatban azokkal a szervezetekkel, azokkal a tömegekkel, amelyekkel együtt hatotfak ós működtek, amelyeken keresztül elveik és nézeteik érvényesültek. Ezzel kapcsolatban merült fel az életrajzok írásának a kérdése is. Nálunk itthon az utóbbi időkben elhangzottak olyan vélemények, amelyek szerint az életrajz — mivel * Elhangzott a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Főbizottságának 1954 augusztusi ülésén.