Századok – 1954

Vita - Makkai László: A „Magyarország története” egyetemi tankönyv első kötetének vitája 636

650 MAKKAI LÁSZLÓ : A »MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE«. C. EGYETEMI TANKÖNYV I. KÖTETÉNEK VITÁJA fel, melyeknek kidolgozása a tankönyvmunkálatok most következő utolsó fázisában komoly segítséget nyújthat a hiányosságok kiküszöböléséhez. Legvégül említjük meg, mert nem csupán egy-egy korszakra, egy-egy szerzőre, hanem kevés kivétellel a tankönyvkötet egészére vonatkozik az a több' hozzászóló által kifejtett kifogás, hogy a tankönyvtervezet súlyos hiányosságokban szenved a kultúrtörténet, a nem-magyar népek története, az egyetemes történeti összefüggések és a polgári történetírás bírálata szempontjából. A kultúrtörténetnek nemcsak tényanyagát használták fel fogyatékosan a szerzők, hanem még azt az egységes elvet sem találták meg, melynek alapján az irodalom, a művészetek és a tudományok fejlődésének egyes állomásait az általános történeti folyamatba szervesen illeszthetik bele. Így a kultúrtörténeti részek többnyire függelékként, mechanikusan kapcsolódnak az egyes fejezetekhez. Ebben a tekintetben, mint azt különösen az első fólkötet vitáján leszögezték, a rokontudományok rendszeres és elméletileg is tisztázott együttműködésére van szükség, mélynek első lépéseit éppen a tankönyvvitán tették meg László Gyula, Dercsényi Dezső, Gerevich László, Kardos Tibor, Mendöl Tibor, Pécsi Márton és Tarnai Andor. Kiderült a vitán (különösen Varga Endre és Borús József hozzászólásaiból), hogy még az olyan közeli tudományágak is, mint a jogtörténet és a hadtörténet, sem állnak elég szoros kapcsolatban az általános történetírással. A nem-magyar népek történetének művelése is speciális felkészültséget kíván s történettudományunk még nem áll ott, hogy ennek a feladatnak önerejéből megfeleljen. Arató Endre, Perén-yi József és Makkai László, mikor a tankönyv ilyen természetű fogyatékosságaira rámutattak, a hazai kutatás jobb megszervezésének szüksége mellett a szomszédnépek történészeivel való együttműködés fontosságát is hangsúlyozták. A polgári történetírás bírálatának a tankönyvszövegben előforduló ellentétes jelenségeire, a hiperkritikára és a teljes hallgatásra különösen Heckenast Gusztáv és Sándor Pál hívták fel a figyelmet. Ezek a hibák az előkészületben levő historiográfiai fejezetek munkálatai során nagyrészt kiküszöbölhetők. Számos hozzászóló foglalkozott a tankönyvszöveg stílusával, szerkezeti felépítésével, terjedelmével, pedagógiai és didaktikai problémáival. Általában az a vélemény alakult ki, hogy jelenlegi formájában csak néhány részlet felel meg a tankönyvszerűség követelményeinek. A szöveg ebből a szempontból is alapos átdolgozásra szorul. Az a nagy segítség, melyet a vita a tankönyv megjavításához adott, indokolja, hogy a jövőben minél több alkalmat adjunk a történészeknek a szakmai eszmecserére. A Magyar Történelmi Társulat szekciói, melyek most kezdik el gyakorlati működésüket, teret adnak arra, hogy a tankönyvvitán felmerült problémák továbbgyűrűzzenek s a történészek minél nagyobb számban aktív résztvevőivé váljanak annak a közös munkának, melynek közelebbi célkitűzése az egyetemi tankönyv elkészítése, távolabbi perspektívája pedig történelmünk nagy marxista-leninista szintézisének megalkotása. MAKKAI LÁSZLÓ