Századok – 1954
Vita - Makkai László: A „Magyarország története” egyetemi tankönyv első kötetének vitája 636
VITA A »MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE« С. EGYETEMI TANKÖNYV ELSŐ KÖTETÉNEK VITÁJA Több mint hároméves szervező, kutató és feldolgozó munka eredményeként a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében elkészült a »Magyarország története« c. egyetemi tankönyv első kötetének kézirata, melynek szövegét 1954. június 11-12-én és július 1-2-3-án vitatták meg a történészek széles nyilvánossága előtt. Nemcsak az egyetemi oktatás nélkülözte eddig Magyarország történetének tudományos igényű, marxista-leninista szemléletű összefoglalását, hanem a tudományos kutatás továbbfejlődését is hátráltatta egy olyan szintézis hiánya, mely egyrészt elég részletes, másrészt elvileg eléggé elmélyült ahhoz, hogy a magyar történeti fejlődést, mint az egyetemes történeti törvényszerűségek sajátos érvényesülési folyamatát sokoldalúan és konkréten mutassa be. A magyar nép történetének »rövid áttekintése«, bármennyire is úttörő és hasznos munka volt, már rövid terjedelménél és népszerűsítő jellegénél fogva sem pótolhatott egy tudományos kézikönyvet. Amilyen szükséges volt azonban az új, nagyobbigényű összefoglalás, olyan nagy nehézségeket is kellett megoldani ahhoz, hogy elkészülhessen. Polgári történetírásunk egész sor döntő fontosságú probléma megvilágításához úgyszólván semmi segítséget nem nyújthatott, különösen a gazdaságtörténet terén volt elmaradva még a nyugati burzsoá tudományossághoz képest is. De az az aránylag jelentős anyag is, melyet régi történetíróink összegyűjtöttek és feldolgoztak, a tankönyvmunkálatok megindulásakor csak igen kis részben volt kritikailag előkészítve ahhoz, hogy egy marxista-leninista szemléletű szintézishez felhasználható legyen. Maga a marxista-leninista monografikus kutatás akkor még a kezdeteknél tartott, első jelentős alkotásai alig hogy elhagyták a sajtót. Ilyen körülmények közt nem kis munkára vállalkozott az egyetemi tankönyv munkaközössége, mert nyilvánvaló volt, hogy a szerzők nem elégedhetnek meg csupán az addigi eredmények összefoglalásával, hanem maguknak is komoly monografikus kutatómunkát kell végezniök. Jelentős segítséget nyújtott a tankönyvíróknak egész sör előtanulmány, melyek nemcsak marxista-leninista szempontból dolgoztak fel elsőízben egy-egy problémát, hanem sok esetben addig teljesen ismeretlen fontos adatcsoportokat is feltártak. A tankönyvmunkálatok így már az előkészület fázisában előbbrevitték a történetírást s maguk a szerzők is nagy levéltári anyagot mozgattak meg, saját monografikus kutatásokat dolgoztak be szövegükbe. A tankönyvet a Történettudományi Intézet három kötetre tervezi. Az első kötet 1790-ig, a második 1918-ig, a harmadik pedig napjainkig követi az eseményeket. A tankönyvmunkálatokat 1953 végéig, az első két kötet nyers kéziratainak elkészültéig, Lederer Emma irányította. Az első kötet (mint a többi is) két félkötetre oszlik. Az 1526-al záródó félkötet szerzői Lederer Emma (900—1320), Székely György (1320— 1382, 1437—38, 1490—1526) és Elekes Lajos (1382—1437, 1439—1490) ; a második félkötetet Sinkovics István (1526—1604), Wittman Tibor (1604—1664), Heekenast Gusztáv (1664—1711), Ember Győző (1711—1754), Wellmann Imre (1754—1780) és H. Balázs Éva (1780—1790) írták. Az előtanulmányok és a tankönyvfejezetek szerzőinek névsora is mutatja, hogy a magyar történészeknek aránylag széles arcvonalát sikerült a közös munkára mozgósítani s a tankönyv ezzel nagymértékben hozzájárult a történész-egységfront fejlődéséhez. Ez a fejlődés azonban még ma sem érkezett el a teljes egységhez, a tankönyvmunkálatok megindulásakor tehát még nem lehetett szó a történészeknek olyan széleskörű bevonásáról, mint amilyenre már a vitákon sor került. Ezért a tankönyv tematikáját, szerkezetét és korszakbeosztását kezdetben csak egy szűkebbkörű értekezlet tárgyalhatta meg, s ez nem pótolta a főbb problémák részletes megvitatását, még kevésbé az általános periodizációs vitát. Az első kötet tartalmi áttekintésének megbeszélése ugyan 1953 második felében már valamivel szélesebb nyilvánosság előtt történt meg, de az alapszöveg szűkszavúsága és az értekezlet rövidsége nem engedte meg a problémák mélyebb kifejtését, sőt még az elhangzott hasznos észrevételek felhasználását sem lehetett teljes