Századok – 1954

Közlemények - Szeczinowski; Waldemar: A „Keletkutatás” szervezete Nyugat-Németországban 619

A »KELETKUTATÁS« SZERVEZETE STYUGAT-XÉMETORSZAÖBAN 629 akikkel különösen dr. Schlenger professzor fáradozik sokat. Schlenger doktor katedráját szintén Hitler alatt nyerte el — 1944-ben címzetes rendkívüli tanárrá nevezték ki, miután 1938 óta Breslauban magántanár volt.37 A »Johann-Gottfried-Herder-Intézet« — más intézetek mellett, amelyekről még szólni fogunk — a bonni »Össznémet Kérdések Minisztériuma« jóindulatú támogatását élvezi, amely minisztériumról Brandt SPD-párti szövetségigyűlési képviselő jellemző módon állítja, hogy az »egyes intézeteknek adott támogatásokon kívül anyagi segítséget nyújt olyan különleges kutatási feladatokra is, amelyek a keletnémet (elsősorban azonban a szovjet-övezet -beli) problematikával kapcsolatosak«.38 Hogy mit jelent ez az óvatos fogalmazás, az a soronkövetkező nyugatnémetországi keletkutató-intézet, az »Osteuropainstitut der Freien Universität Berlin« (A Berlini Szabad Egyetem Kelet-Európa Intézete) tárgyalásánál fog kiderülni. Ezt az intézetet 1951. november 24-én alapították; van szláv nyelvi és irodalmi, keleteurópai történeti és földrajzi, keleteurópai nép- és üzemgazdasági, valamint keleteurópai jogi osztálya, ezenkívül keleteurópai művészettörténeti és szovjet orvostudományi referenciái is vannak. 1952. február 1-én az intézet már 14 000 kötetnyi kutatási anyagot tudott beszerezni és 1952? májusában jelent meg első négy kiadványa »Berichte des Osteuropainstituts an der Freien Universität Berlin« c. sorozatában. A témák, amelyek az intézet tulajdonképpeni feladatkörét elárulják, a következők : 1. »A költségek szerepe a keleti övezeti gazdaságpolitikában« ; 2. »A német keleti területek a lengyel gazdasági és tér-tervezés rendszerében« ; 3. »Az általános szerződési rendszer Németország szovjet megszállási övezetének népi tulajdonban levő gazdaságában« ; 4. »Üzempolitikai pénzügyi gazdálkodás (a szovjetövezetbeli pénzügyi ellenőrzés módszere és útjai)«.3

9 Már rámutattunk, hogy a Berlini »Szabad« Egyetemnek »tudományos kutatásra« először 1,5 millió márkát engedélyezett a »Kölcsönös Biztonsági Hivatal«. Ez a hivatal az amerikai kongresszus által 1951-ben elfogadott »a biztonság kölcsönös biztosításáról« szóló törvény eredményeképpen keletkezett, amely 100 millió dollárt biztosított ügynökök és kémek toborzására, »akiknek a Szovjetunióban és a népi demokráciák országaiban kellene dolgozniok«. Időközben a kongresszus további tekintélyes összegeket szavazott meg erre a célra és egy kiegészítő törvény — 1952. június 20-án — leszögezte, hogy erre a kémkedési tevékenységre az észak-atlanti szövetség pénzeiből is ki lehet hasítani.40

Az, hogy a nyugatberlini egyetem ilyen nagy részt kap abból a 10 millió márkából, amelyet ennek a kémkedési hivatalnak a megbízásából engedélyeztek, természetesen igen sokat mond. Hogy az »Osteuropainstitut« zsebe nem marad üresen, az feltehető, annál is inkább, mert a bonni belügyminisztérium szívén viseli az intézet ügyét. Ez utóbbi, újság-37

Kürschners . . . 1795. 1. 38 »Deutscher Bundestag«, id. h. 13235—13236. 1. 39 »Der Tagesspiegel«, Nyugat-Berlin, 1953. ápr. 15. ; »Die Neue Zeitung«, Nyugat-Berlin, 1952. febr. 1. ; »Freie Universität Berlin, Mitteilungen für Dozenten und Studenten«, 15. füz., Nyugat-Berlin, 1952. máj. 15. 40 W. Swjetalin : »Das amerikanische Spionage- und Schädlingsnetz«. »Neues Deutschland«, Berlin, 1953. nov. 18.