Századok – 1954

Közlemények - Szeczinowski; Waldemar: A „Keletkutatás” szervezete Nyugat-Németországban 619

630 WALDEMAR SZECZINOWSKI hírek szerint, 1952-ben 80 000 márka hozzájárulást adott az intézetnek és — úgy látszik — 1953-ra is hasonló összegű támogatást helyezett kilátásba. A szövetségi gyűlés Keleteurópa-kutatást előmozdító bizottságának 1953 júniusi jelentése — ha gondosán kerüli is számok említését — mindazonáltal azt a benyomást kelti, hogy a rendelkezésre bocsátott pénzösszegek sokkal nagyobbak.4

1

Jogos a feltevés, hogy a nyugatberlini keleteurópai intézet feladatai olyan kutatásokra is kiterjednek, amelyeket röviden és velősen kémkedésnek szokás nevezni. Az intézet ügyvezető igazgatója dr. Vasmer, a szlavisztika rendes tanára lett. Vasmer professzor egyetemi pályafutása szintén igen érdekes. Úgy látszik, ő mindenhonnan elvből menekül, ha haladó jellegű események kezdenek hatni a közelében. 1912-ben a szentpétervári női főiskola professzora volt ; 1917 —18-ban rendes tanárnak ment a szaratovi egyetemre, 1918—21 között a dorpati egyetemen tanított és 1921 óta Németországban él, 1925-től 1947-ig Berlinben működött ; 1948-ban a stockholmi egyetemen adott elő és 1949 óta a nyugatberlini egyetemen tanít.4

2 Más intézmények, amelyeknek támogatása ugyancsak a szövetségi belügyminisztérium szívén fekszik, a következők : a göttingeni »Arbeitsgemeinschaft für Osteuropaforschung« (Keleteurópakutató munkaközösség), amely egy »Osteuropahandbuch«-ot (Keleteurópai kézikönyv) ad ki, továbbá az »Östeuropainstitut München« (Müncheni Keleteurópai Intézet), amelyet a bajor kultuszminisztérium 1951 júliusában alapított. Az utóbbi intézet igazgatója, dr. Hans Koch professzor, vállalta azt a feladatot, hogy »a német Kelet elvesztett kutatóintézeteinek hagyományait« továbbviszi. Koch professzort, aki 1929-ben bécsi magántanár volt, 1934-ben meghívták Königsbergbe nyilvános rendes tanárnak keleteurópai történetből ; 1937-ben Breslauba került és 1940-től 1945-ig Bécsben volt rendes tanár.43

Koch nemrég tett kijelentése, amely szerint sok hibát bizonyára nem követtek volna. el, mindenekelőtt a keleteurópai nemzetek embereivel való pszichológiai bánásmódban, ha a második világháború folyamán a Kelet tudósait jobban bekapcsolták volna, ilyen múlt mellett egészen egyértelmű. Csak Nyugat-Németország bel- és külföldi uraihoz intézett felhívásként foghatjuk fel, hogy ezt a hibát a harmadik világháború előkészítésével kapcsolatban ne kövessék el újra. Az »Osteuropainstitut München« az 1952—53 költségvetési évben 50 000 márka támogatást kapott ; persze itt is áll az, amit már Nyugat-Berlinre vonatkozólag mondtunk : bizonyára nem ez volt a teljes összeg. Az intézet kiadja a »Jahrbücher für die Geschichte Osteuropas« (Keleteurópai történet évkönyvei) с. folyóiratot és évenként négy-hat kötetet akar kiadásra előkészíteni a keleteurópai tudományok minden ágából, egyenként 250—400 oldal terjedelemmel. Ezenkívül az intézet iratokat és okmányokat gyűjt »Németország történetéhez a második világháborúban Keleten, a lengyel hadjárattól 1945-ig«, amelyeket »Németország politikája a Keleten« cím alatt szándé-41 »Deutscher Bundestag«, id. h. 13235 skk. 1. ; »Telegraf«, Nyugat-Berlin, 1953. jan. 6. ; »Die Nèue Zeitung«, Frankfurt a. M., 1952. okt. 1. 42 »Hochschuldienst«, Bonn, 6. évf., 3. sz., 1953. febr. 8.; Kürschners... 2151—2152. 1. ; »Wer ist wer ?« Bèrlin-Grunewald. 1951, 692. 1. 43 »Deutscher Bundestag«, id. h. 13235. 1.; »Universitas«, Stuttgart, 7. évf., 2. füz., 1952. febr., 208. 1. ; »Geschichte in Wissenschaft und Unterricht«, Stuttgart, 1953. ápr.