Századok – 1954
Közlemények - Szeczinowski; Waldemar: A „Keletkutatás” szervezete Nyugat-Németországban 619
A »KELETKUTATÁS« SZERVEZETE STYUGAT-XÉMETORSZAÖBAN 625 McCloy már 1952 elején jelentette, hogy a »külön-tervek« programjának keretében egyetemek, főiskolák, szakiskolák, kutatóintézetek stb. részére tett kiutalások amerikai hányada 29 087 709 márkát tesz ki.18 McCloy úr — aki távol áll attól, hogy bőkezű Mikulás legyen — igen józan, sikeresen működő üzletember. Ha pénzt ad, azt csak abban a biztos tudatban teszi, hogy az meghozza a kamatait — csak akkor, ha az ajándékozással egybekötött, az üzleti életben szokásos és maguktól értetődő feltételeket elfogadták. Hogy ezek milyenek, azt megmutatja egy jelentés, amelyet a »Nürnberger Nachrichten« с. lap »Drága egyetemi szabadság« címmel közölt. A hír így szól : »A müncheni technikai főiskola ' Weihenstephan' mezőgazdasági fakultása lemondott 10 millió márkáról, amelyet amerikai részről kellett volna kapnia. A tanszékek betöltésébe való beleszólás jogát követelték érte.«19 Ugyanilyen vüágos — ha figyelembe vesszük, hogy adományozóként a haladó államokban való kém- és felforgató tevékenységet szervező hírhedt amerikai •hivatal szerepel — az a híradás, amelyet a »Die Neue Zeitung« közölt : » A Kölcsönös Biztonság Hivatala (MS A) folyó alapjából 10 millió márkát bocsátott segélyként a berlini tudományos kutatás rendelkezésére« és hozzáfűzte, hogy a »Berlini Szabad Egyetem eddig« 1,5 millió márkát kapott ebből.20 Annak a vizsgálatába, hogy hogyan használták fel ezeket az anyagi eszközöket és milyen feltételek mellett bocsátották azokat rendelkezésre, itt nem mehetünk bele. Ezek a rövid utalások csak arra szolgálnak, hogy megvilágítsák azt a tényt, hogy a nyugatnémet egyetemeket az USA-imperializmustól akarják függővé tenni. Ilyen körülmények között »tiszta« tudományt, kutatást az emberiség javára, és különösen tárgyilagos történetkutatást a nyugatnémet kutatóintézetektől még kevésbé lehet várni, mint eddig. Nyugat-Németország tudósait az amerikai háborúnak akarják megnyerni és csak azt várják el tőlük, hogy — Mr. Read szavai szerint — »kötelességüket teljesítsék«. Lehet, hogy ez kissé nyersen és túlzottnak hangzik, de megfelel a valóságnak. Hogy ezt a kérdést is világosan lássuk, szükséges, hogy egészen röviden kitérjünk a nyugatnémet egyetemek és főiskolák amerikanizálásával karöltve folyó visszanácisításra. Ez a folyamat rögtön a fegyverletétel után megkezdődött. Már a göttingai Fizikai Társaság 1947 szeptemberében tartott évi közgyűléséről szóló beszámolóban ezt olvashatjuk : »Olyan emberek, akik lidérces álmaimban szoktak előttem megjelenni, ültek ott elevenen és változatlanul az első sorokban. Változatlanul, ha nem tekinthetjük változásnak az egyszerű kék öltözetet az egyenruha helyett és a pártjelvény hiányát. Már nem jön az ember SA-egyenruhában a kollokviumra (Stuart Königsbergben, majd Drezdában, ma Hannoverben) ; az embert már nem szólítják »tábornok úrnak« (E. Schumann korábban Berlinben, ma egy hamburgi intézet körül tevékenykedik és könyveik új kiadásában törlik az ilyesféle részleteket : 'Nem vagyunk hajlandók a tudománynak a katonai hatalommal való összekapcsolásában visszaélést látni, minthogy a katonai hatalom bebizonyította kényszerítő építő erejét egy új Európa létrehozásában', P. Jordan, korábban berlini, ma 18 A németországi amerikai Főbiztos 9. jelentése Németországról, 1951. okt. 1.— dec. 31-ig. 93—98. 1. 19 »Nürnberger Nachrichten«, Nürnbérg, 1952. dec. 9. 20 »Die Neue Zeitung«, Berlin, 1953. márc. 12. 9 Századok
