Századok – 1954
Közlemények - Szeczinowski; Waldemar: A „Keletkutatás” szervezete Nyugat-Németországban 619
626 WALDEMAR SZECZINOWSKI hamburgi egyetemi tanár : 'A fizika és a szerves élet titka', Braunschweig 1941.) Ma már nem fog az ember emlékezni, ha valaki azzal dicsekedett, hogy a bécsi egyetem és technikai főiskola árjásító-bizottságának tagja volt (Schober, ma Hamburgban), hogy 1936-ban egyetemi intézetben Keitel kisasszonynak doktori értekezést készíttetett (E. Schumann), vagy hogy olyanoknak, akiket politikai okokból nem bocsátottak vizsgára, a gyakorlatokról szóló igazolás kiadását megtagadta (H. Kneser, azelőtt Berlinben, ma Göttingenben). — Mindezek különben továbbra is gyakorlatokat és előadásokat tartanak, tovább művelik az 'objektív tudományt' . . .«21 Hasonló híradásokat lehetne idézni Erlangenből, Bonnból és bizonyára Nyugat-Németország más egyetemeiről és főiskoláiról is. A bonni egyetem egykori rektorának, dr. Heinrich Konen professzornak hivataloskodása alatt — aki egyébként egyidejűleg a Frigyes Vilmos-Egyetem rektora, ugyanannak kurátora, egy nagyüzem (Rengsdorf-Werke, Godesberg) jogtanácsosa, Eszakrajna-Vesztfália kultuszminisztere és a CDU tartományi gyűlési képviselője volt — már 1947-ben gondos válogatást hajtottak végre az egyetemi hallgatók felvételénél a visszanácisítás szellemében. »Megállapították«, jelenti a »Tagesspiegel«, »hogy a fogorvosi karon 16 új hallgató közül, akiket 365 pályázó közül választottak ki felvételre, négy hivatásos tiszt, kettő a nácipárt egykori tagja, egy a NSFK tagja, egy a nácipárt tagjelöltje és egy SS-jelölt volt. Ezeknek egyike sem jöhetett a fiatalkorúak amnesztiája szempontjából tekintetbe.. Más pályázókat, akiknek jó előképzettségük és politikaüag tiszta múltjuk volt, beleértve mindazokat is, akiknek a fiatalkorúak amnesztiája előjogot biztosított, figyelembe sem vettek.«22 A müncheni egyetem jogi karának már 1949-ben újra tagjai voltak a nyíltan náci professzorok : San Nicolo, Mezger, Hück, Blomeyer és Maurach. Ugyanebben az évben Bajorországban az eredetüeg elbocsátott 12 000 elemi iskolai tanító közül 11 000 ismét állásban volt. A visszanácisítás az egyetemeken és a főiskolákon — mint azt a bajorországi tartományi biztosi hivatalhoz intézett hivatalos jelentések, amelyekből ezeket az adatokat is vettük, igazolják—hasonló mértékben haladt előre.2 3 Egész Nyugat-Németországban 1950-re már a tanulóifjúság több mint 60%-a újból a náci-pedagógusok kezében volt és újra felhangzott az »élettér« követelése.2 4 Itt is érvényes az, amit Nyugat-Németország főiskoláinak amerikanizálására vonatkozólag mondtunk : ennek a tanulmánynak a kereteit meghaladná, ha a visszanácisítást részleteiben akarnánk tárgyalni. Csak a fejlődés általános vonalát jelezhetjük. Le kell azonban szögeznünk egy végső következtetést, amely világosan folyik az előbb mondottakból : ugyanazok az emberek, akik valaha Hitler szolgálatában Németországot és a német népet a háborúba hajszolták, ugyanazt teszik ma, az amerikaiak utasítására. Ebben a tekintetben nincsen semmi gátlásuk. Az ördöggel is szövetkeznének, hogy a Keleten elvesztett pozícióikat visszaszerezhessék. És miért ne helyeselnék azt a keletkutatók és a keletkutató intézetek is, amivel katonák és diplomaták, tanárok, fizikusok és jogászok egyetértenek? Nem hiába nőttek ki gombamódra a földből Németország kettészakítása után. 21 Ursula Mária Martins : »Videant oonsules . . . «, »Deutsche Rundschau«, Gelsenkirchen, 11. fűz., 1947. nov. 99. 1. 22 »Der Tagesspiegel«, Nyugat-Berlin, 1948. jan. 30. 23 Drew Middleton: »The New York Times«, New York, 1949. dec. 2. 24 »Nürnberger Nachrichten«, Nürnberg, 1951. aug. 11.
