Századok – 1954

Közlemények - Szeczinowski; Waldemar: A „Keletkutatás” szervezete Nyugat-Németországban 619

624 WALDEMAR SZECZINOWSKI Luther professzor, akinek munkáit a náci-időkben részben kétszer is kiadták, és aki 1945-ig Lipcsében volt könyvtári tanácsos, előadói megbízatást kapott Marburgban.14 Sajátságos pályafutása volt Klaus Mehnertnek. 1929-ben a »Deutscher Akademischer Austauschdienst« (Német diákcsere szolgálat) titkára volt Berlinben ; 1931-től 1933-ig a »Deutsche Gesellschaft zum Studium Osteuropas« főtitkára és az »Osteuropa« с. folyóirat szerkesztője volt ; 1936—37-ben vendég-előadó a történelem és a politikai ismeretek tárgyköréből a Californiaegyetemen (Berkeley, USA), 1937-től 1941-ig rendkívüli tanár a hawai egyetemen, Honoluluban (USA) és 1941-től 1945-ig egyidejűleg, ugyanilyen minőségben a náci-német orvosi akadémián és az amerikai — Pearl Harbour óta pedig japán igazgatás alatt — shanghai-i St. John's egyetemen.15 Mehnertnek az USA-val fennálló jó kapcsolatai indítanak arra, hogy ezen a helyen megemlítsünk egy intézetet, amelynek céljai, munkatársai és kapcsolatai olyan összefüggések felismerését teszik lehetővé, amelyek más keleteurópakutató intézeteknél nem tűnnek ki ilyen vüágosan. Az 1950 tavaszán Münchenben alapított »Institut für Erforschung der Geschichte und Kultur der UdSSR«-ről (A Szovjetunió történetét és kultúráját kutató intézet) van szó. Ez az intézet »a nyugati tudósokat a szovjet gazdasági problémák és a Szovjetunió tudománya és kultúrája igazi mivoltának jobb megértéséhez« akarja hozzásegíteni ; ezért »nagyszámú tudóst egyesít magában, akik a második vüágháború folyamán és befejezése után a Szovjetunióból menekültek«, továbbá »együttműködik a Harvard-egyetem orosz kutatócentrumának egy különleges csoportjával«.16 Ha egyébként meg kell állapítanunk, hogy a nyugatnémetországi Kelet-Európa-kutató intézetek kapcsolatai az USA-imperializmussal még eléggé ismeretlenek, akkor ez azért van, mert még senki sem vette magának a fáradságot, hogy ennek utánajárjon. Hogy ezek a kapcsolatok fennállanak, nem kétséges. Kísérjük csak figyelemmel azt a sok látogatást, amelyeket Mr. McCloy nyugat -németországi amerikai főbiztosi minőségben való hivataloskodása idején az egyetemeken és főiskolákon tett. Mint valami jóindulatú, modern Mikulás nyúlt ilyen alkalmakkor a zsebébe és nagy összegekről szóló csekkeket hagyott hátra. 1952-ben amerikai alapítványokból, az amerikai ellenérték-alapból és aMc Cloy-alapból egy-egy millió márkát kapott a bonni egyetem és az ulmi »Scholl testvérek-alapítvány«, 525 000 márkát a müncheni egyetem ; a stuttgarti diáksegítő-egyesület 1 336 000 márkát, a majnafrankfurti egyetem 500 000 márkát, a tübingeni 250 000 (1945 óta több mint 500 000) márkát, a freiburgi 430 000 márkát ; az amerikai főbiztosság összes kiutalásai a mainzi egyetem számára elérték a két millió márkát, és így tovább — hogy ne is szóljunk a sok kisebb kiutalásról, amelyek tíz- és százezrekre rúgnak, nem is említve az egyes profeszszorok részére tett »alapítványokat tanulmányutak céljára az USA-ba.«17 14

Kürschners . . . , 1262. 1. 15

Uo. 1318. 1. ; Internationales Bibliographisches Archiv Stuttgart, 1953 dec. 12, 5671. 1. 16 »Die Neue Zeitung«, München, 1951. jan. 18. 17 »Deutsche Universitätszeitung«, Güttingen, 1953. jan. 12. ; »Die Neue Zeitung«, Frankfurt a. M., 1952. júl. 3. ; »Rhein-Neckar-Zeitung«, Heidelberg, 1952. jún. 24. ; »Die Neue Zeitung«, Frankfurt a. M., 1952. júl. 4. ; »Colloquium«, Nyugat-Berlin, 1952. július ; »Mainpost«, Würzburg, 1952. júl. 21. ; »Stuttgarter Nachrichten«, Stuttgart, 1952. júl. 23. ;. »Die Neue Zeitung«, Frankfurt a. M., 1952 aug. 1. ; »Deutsche Studentenzeitung«, Düsseldorf, 1952. december.